Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. március 15., ünnepi tanácsülés
- 3 -M 3 eredményeit és a hazát. Közöttük voltak nagy orvosaink, akik tudásuk egészével a honvédsereg oldalán harcoltak. E kollégium névadója Markusovszky Lajos vezető egyénisége volt a honvédorvos képzésnek és az emigrációból való visszatérése után a magyar orvosoktatás megszervezésének. Az elmúlt idő távlatában a hősök példája egyre fényesebben ragyog, s nemcsak az elnyomatás és terror sötét óráiban mutatott utat, hanem korunkban, épülő szocialista társadalmunkban sem csak forradalmi hagyományt jelent. A márciusi ifjak, a forradalom mámoros napjaiban megtalálták helyüket. Világosan látták céljaikat, feladataikat, de ez a példa vajon mit jelent számunkra, ma, napjaink békés körülményei között, a szocializmus épitése idején. Ezt a békés, épitőmunkát csak mi akarjuk, a világ minden részén még nincs ez igv, forradalmi gondolatokra, tettekre van szükség a kommunizmus eszméinek elterjedéséhez. Ebben nagy szerepe van az ifjúságnak, amely egyidős szocialista hazánkkal, helyes nézetünket kezdettől fogva tanulta és dolgozott szerinte. A jövőben a mi feladatunk az, hogy mindezeket mé^ jobban végrehajtsuk, ezzel erősitsük a szocialista országok, s ezen belül hazánk nemzetközi jelentőségét. Az, amit Marx, Engels me gkezdett a Kommunista Kiáltványban, mely eszmék az 1848-as forradalomban igazolódtak és"folytatta Lenin az imperializmus korában, az ma valósul me^ a mi munkánk során. Ez a munka sem kevésbé forradalmi, bármennyire is békésnek, hétköznapinak látszik, mert napjainkban a legforradalmibb cselekedett az? ami a szocialista forradalmat előre viszi. Ha ez, az egész világon megvalósul, akkor jön el Petőfi által hőn óhajtott világszabadság, világbéke. Ezt esak a kommunizmus eszmei magaslatán lehet elérni, a mi fiatalok minden erőnkkel azon vagyunk, hogy erre a magaslatra felemelkedhessünk, ebben a munkánkban ad felbecsülhetetlen segítséget a KISZ, melynek nagyszerű programját a Magyar Szocialista Munkáspárt határozta meg. Ebben az épitőmunkában nekünk is nagy feladatunk van, ifjuságunknsk tettekben, a ^munkában még jobban helyt kell állnia, hiszen ennek a társadalomnak a gyümölcseit mi, fiatalok élvezzük. Ránk, leendő orvosokra, gyógyszerészekre fokozott felelősség hárul a forradalmi hagyomány megőrzésében,, folytatásában, mert sajátos helyzetünkből adódóan, a társadalom minden tagjával közvetlen, alakitó hatású, egyéni kapcsolatunk van. A beteg a jó orvostól nemcsak egészségének helyreállítását várja el, hanem mély, humánus kapcsolatuk miatt mindennapos gondjaik, problémáik orvoslását is. Ahhoz, hogy az orvos a magasrendü humánus feladatának megfelelhessen és Petőfihez méltóan az emberi tudatot, a leghaladóbb eszmék irányába formálhassa, az elengedhetetlenül szükséges, jó szaktudás mellett ismernie és vallania kell, korunk leg-1^
