Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1965. szeptember 12., nyilvános rendkívüli (doktorrá avató) tanácsülés
- 15 -3r Rektor; bejelenti, hogy az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára Sárfi Rózsa elvtársnő kiván a felavatott orvosokhoz szólni. Sárfi Rózsa : az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete nevében meleg szeretettel üdvözli a fiatal orvosokat, sok szerencsét, sikert kiván pályájukhoz. Rektor: Kedves Ifjú Doktorok, Kedves Kartársaink! Korunk egyik nagy tudósa, R.J.Oppenheimer azt irta, hogy: "Uj az élet ritmusa, újak az ismereteink annyira, hogy a természetről alkotott véleményt egyetlen nemzedék életében teljesen újra kellett alakitani, uj a technika, amely elsöpörte a korlátokat és meghódította a nagy távolságokat, órákon belül tudjuk, hogy milyen szél fuj földgömbünk túlsó oldalán. Túlsókat tudunk, semmint, hogy egyetlen ember sokat tudhasson”. Nem kételkedhetünk, hogy ez igy van. Önök ebben a korban kezdenek szakmájukhoz és azt csak ezzel a korszellemmel összhangban lesznek képesek jól művelni. Ebből viszont az következik, hogy az élet ritmusával és a tudás fejlődésével lépést kell tartaniok. A tudás rohamos fejlődése nemcsak azt fogja megkövetelni, hogy állandóan tanuljanak, hanem azt is hozza magával, hogy e^yre inkább orvosi közösségekben dolgozunk. A specializálódás egyre erősebb, ami azt is jelenti, hogy másoknak véleményére szorulunk és mi is rendszeresen tanácsot adunk másoknak. Ez azonban megváltoztatja az orvosi működés formáit. Ma már a körzeti orvos általános orvosi tevékenysége sem hasonlit a régi háziorvoséhoz, hanem támaszkodik a röntgen-, EKg-, laboratóriumi stb. leletekre, tehát más orvosok vizsgálati megállapitásait veszi igénybe. Ez szükségszerű, ez a fejlődés jelenlegi helyzetéből ered és a jövőben ez a tendencia nyilvánvalóan még erősödni fog. A baj csak az, hogy ennek az orvosi együttműködésnek a formái gyakran nem megfelelők. Ha az orvos a leleteket csak holt papirként kezeli, az orvosi szakok elszakadnak egymástól, a kollegalitás is csökken és ennek kárát látja a beteg is, az orvos is. Az uj orvos generációra vár, hogy kialakítsa ebben a helyzetben a helyesebb együttműködés formáit. Meg/áteremtse a sokféle speciális szakma közötti tökéletesebb együttműködést a betegek és az orvos társadalom érdekében is. Erre a fontos kérdésre hivom fel elsősorban figyelmüket. A tudományt csak akkor tudjuk igazán jól felhasználni, ha az együttműködés tökéletes. Ne zárkózzanak be tehát most kialakuló szükebb szakmájuk falai közé, hanem keressék onnan kapcsolataikat minden más szak irányában. Ez következik abból, hogy "Túl sokat tudunk, semmint, hogy egyetlen ember sokat tudhasson. " ígyetemi tanulmányaik során sokszor igyekeztünk megérteni a dolgok összefüggéseit. A tárgyak és vizsgák szakosodása azonban e tendenciát keresztezte. A szakoktatás specializált, az általánost inkább a nevelés tudta érzékeltetni. Ezért is érdemes feltenni a kérdést, amit gyakran fel szoktak vetni újabban, hogy nevelte-e Önöket az ügyetem, vagy csak tanította. Mi úgy érezzük, ígyetemünk nemcsak szakismereteket ^3
