Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966

1965. december 4., doktorrá avató tanácsülés

- 3 -110

Rektor; Kedves Ifjú Doktorok!

Mióta Dobronoky György, a nagyszombati egyetem első rektora átvette 1635.november 13-án Pázmány Pétertől az univerzitás alapitó oklevelét, rendkivül sok változás történt a karok életében. Mégis időnként úgy tünik^ hogy egyes jelenségek ismétlődnek. Napjainkban pl. úgy látszik, hogy a tudományok nagyfokú szakosodása közben az emberek érdeklődése általánosabbá vált és rendkivül sokan szaktudásuk íaellett pl. művészeti érdeklődésüket növelik. Érdemes feleleveníteni, hogy Orvosegyetemünk szülőanyjának, a pesti és nagyszombati egyetemnek az 1700-as években volt művészeti iskolája - facultas artium - a. Az egyetem az egyetemességet, az emberi érdeklődés univerzitását igyekezett biztosítani.

Ez az egyetemességre törekvés gyakran felmerült Egyetemünk életében. Újabban abban a formában is, hogy hangoztatják; jobb volna, ha az Orvosegyetem továbbra is fakultása volna a Tudományegyetemnek. A különféle tudományok egysége e felfogás szerint szervezetileg biztosítható volna. E kívánságnak azonban gátlója a növekedés, amely bizonyos fok elérésekor szükségessé teszi az osztódást.

Az emberek azonban szakosított oktatás mellett is megtalálják az utat szerteágazó kulturális érdeklődésük kielégítésére.

Közismert, hogy országunkban nagy, soha nem remélt mértékű a könyvek, színházak, zenei események és kiállítások iránti érdeklődés. Az is közismert, hogy a kulturális érdeklődés éppen orvosok körében igen nagyfokú. Ezek rendkivül örvendetes tények. Segiteni is kell az ilyen irányú fejlődést. Egyetemünk nagy helyhiánya és egyéb nehézségei közben szintén igyekszik a zenekar, énekkar, színjátszó csoport, szavalók és érdeklődők igényeit kielégíteni. A segítés mellett azonban van meggondolandó jelenség, amely visszahat orvosi szakmüködésünkre is.

Korunkban konzumtársadalomról, fogyasztási-társadalomról beszélnek, mert jelentős feladattá válik, hogy az emberek megvásárolják, elfogyasszák mindazt, amit az ipar^termel. Reklám, kiárusítás és más közgazdasági akciók révén igyekeznek az embereket bizonyos tömegáruk fogyasztására terelni. E társadalom kultúrája a konzum-kultura, amely szokványos» giccses müveivel, a magasabb kulturális termékek "népszerű" átdolgozásával, a vélt, vagy valódi közönség-izléshez alkalmazkodásával üzleti alapon termeli a művelődés és szórakozás tárgyait, eszközeit, eseményeit. Sok könyvet Írtak már arról, hog3r a nyugaton burjánzó konzum-kulturának konzum-müvészet a részjelensége. De kevés szó esett arról, hogy a konzumkulturában konzumorvoslás is fejlődik ki.

A sablonosság, a szürkeség az orvosi ellátásban is terjed.

Az egyéni kivizsgálás és therapia csökken. A szokásos gyakran uralkodóvá válik. Be kell vallanunk, hogy a társadalombiztosítás óriási értékei mellett ezzel a veszéllyel jár. Gyakran maguk a betegek teszik sémássá a kezelést, amikor egy-egy specialitást divat szerűen kérnek, sőt követelnek.