Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1965. december 4., doktorrá avató tanácsülés
- 4 -Ha az^orvos penicillin adásra kényszerül, amikor arra nincs szükség, elindul a konzumorvoslás utján. Elvész a magasabbrendü kezelés és marad a köznapi rutin, amely éppen olyan lélektelen, mint a konzum-festészetnek a kép3zalonokban látható képei, amelyek csinosak, a közízlésnek megfelelnek, tömegesen termeltek, csak éppen kulturális értékük csekély. Mindkettő, a konzum-müvészet és konzum-orvoslás, azonos abban, hogy izgalommentesen és főleg konfliktusoktól mentesen igyekszik megoldani szerény feladatokat. Emiatt válik sablonossá és szükségszerűen egyre csökkenő színvonalúvá. így kapcsolódik össze korunk egyik kulturális problémája orvostudományunk és főleg orvosi gyakorlatunk problémájával. Még a további lépés is azonos. A konzum-kultura művészeinek egy része a hermetizmust teremtette meg. A művész elzárkózott a világtól. Sejtelmes, álomvilágba vezető müveket alkot, gyakran felfoghatatlanok, szó és szin bűvöletben bővelkedők e munkák, a magányba és az elmúlás gyötrelmébe mint psyjíhés állapotba vezetők. Az orvosok egy kis része is hermet izmusban szenved: elveszti a tudománnyal és az emberekkel is a valódi, tartalmas^kapcsolatot. Gépies munkával teremt diagnózist, a betegség és nem a beteg érdekli, szereti a meghökkentő uj syndromákat és minden uj gyógyszer tömeges rendelését. A tartalmi sivárságot sok recepttel és szép szavakkal fedi. Nyilvánvaló, hogy az igazi, a természettudományos alapokon álló orvos nem hódol be ilyen áramlatoknak. Nem válhat konzumorvossá. Nem választhatja a kényelmes utat, az aszfaltozott sétautat, hanem be kell merészkednie az élet sürü dzsungeljébe. Szakmájában segiteni fogja az a kulturális ismerettömeg is, ami láthatóan nem tartozik orvosi tudásához. De ezen a kulturális vonzástéren át ismeri meg jóbban^páciensét, érti meg igazán betegségének körülményeit és találja meg az emberi kapcsolatokat. Mindez pedig az orvosi működés jelentős része. Gondolom értik már, mit szeretnék az avatás ünnepi perceiben lelkűkre kötni. Használják ki a kulturális lehetőségeket és művelődjenek. De nehogy a köznapi konzum-kulturába merüljenek, mert ez szük3ég3zerüen elsekélyesiti orvosi működésűket. A legtöbboldalu ember is csak egy ember. A magas kulturális igényű embernek magas a gyógyitás iránti igénye is. Aki nem szereti a sablont a művészetben, nem fogja a beteget sem sablonosán nézni. Legyen igényük. Légyenek vágyaik és^legyen kitartásuk azok teljesédásreeváltásához, A művészet és tudomány forradalmár testvérek: nem tűrik a maradiságot. Éljenek az emberi szellem e vívmányaival. Legyenek kulturált orvosok. Akkor megértik betegeiket, saját^magukat, a környezetet és társadalmat, amiben élnek. A megértés után meg is találják a valódi diagnózist, a gyógyszert és saját boldogulásukat is. Kiválom Egyetemünk Tanácsa nevében, hogy úgy legyen. Megköszöni mindenkinek megjelenését és a nyilvános doktorrá avató tanácsülést bezárja. Budapest, 1965. december 4. /dr.Sós József/ rektor lotj
