Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 16., I. egyetemi tanácsülés
Gottsegen: A szűk rovatokban történő gazdálkodás egy szervnek sem szolgál előnyére. Ha van több ilyen kis skatulya, az egyik bőven, a másik szűkén van méretezve, azt amelyikben több pénz van kiadják szükségszerűen, mert az sem jó, ha maradék mutatkozik^ ott ahol semmiképpen nem elegendő az összeg a szükségletek fedezésére, kénytelenek valahonnan póthitelt igénybevenni, ahelyett, hogy tágabb számlarenden belül a szükségletek és a rendelkezésre álló összegek kiegyenlítenék egymást. Ez áll a túlórák és a béralap kérdésére is, nem hiszi, hogy a kettő között párhuzamosság mutatkozhatna. Ez két független változó, ha az összlétszáma egy intézetnek X %-al emelkedett is, de ha az ápolónői létszám 5° %-os emelkedésével szemben a 3 műtősnő közül 2 egyidejűleg gravidt a túlóraszükséglet ugyanúgy fog jelentkezni. Meghatározott feladatok teljesítésénél jelentkezik a túlóra igény, ez menthetetlenül jelentkezik. Az az általános törvényes intézkedés, amit az egészségügy helyesen részben áthágott, a dolgozók szociális helyzetét is szem előtt tartotta, korlátlanul foglalkoztatják az egészségügyi dolgozókat, de nem fizetik meg,ezt szolgálja az egészségügynél a nagyobb lehetőség. Bogina: Az Egyetemi Tanács tapasztalhatta, hogy az egyetem gazdálkodásában azt a szemléletet kivánja érvényesíteni: ne azt magyarázzák meg, hogy miért nem tudnak valamit elintézni, hanem azon legyenek, hogyan tudják az igényeket kielégíteni. Az igényeket megpróbálják olyan rugalmasan beállítani a költségvetésbe, hogy lehetővé váljék azok kielégítése. Ez kell legyen, a törekvés, a cél. Biztos vannak még hibák, de ezeket márólholnapra nemlétezővé tenni nem lehet. Önkritikusan elmondja, hogy 2 évvel ezelőtt, amikor ezt az állást elvállalta, több eredményt várt. Azt hitte, hogy csak a G.I. szemléletével kell megbirkóznia, ez azonban nem igy van, mert a tanszékek gazdasági szemlélete sem kifogástalan. Ágazati előirások is vannak, amiket be kell tartani, vagy ezeken csak úgy tudják tűitenni magukat, ha merészebb reformok jönnek. A kamerális elszámolási módszert megváltoztatták, az állami kettős könyvelés bevezetésére javaslatot tettek, közelednek a cimek összevonásának eléréséhez. Biztos, hogy el fog jönni az, amire Gottsegen professzor célzott. A béralapgazdálkodás más kell legyen, mint most, mert ha egy Ktsz az igazgató jóváhagyásával változtathat a béralapon, akkor ez egy egyetem rektorának inkább joga kell legyen. Itt általános szemléleti harcot kell folytatni és nagyon megnyugtató, hogy a Minisztériumban ennek a harcnak igen sok támogatója van. Az egyetemen jelentkező törekvésekhez aktiv segitséget kapnak a Minisztériumtól és ma már elértek oda, hogy egy telefonnal el tudják intézni azt, amihez azelőtt féléves levelezés kellett volna.
