Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 16., I. egyetemi tanácsülés
- 21 -kell, ez oldhatja meg a problémát és ez azt kell jelentse, hogy minden egyes intézet gazdasági egységet képez megfelelő gazdasági vezetővel és akkor az intézetek igazgatói ténylegesen felelősek legyenek azért, ami ott történik. Ebben kellene előrelépni. Zoltán; A bürokráciáról sok szó ’esett a felszólalásokban, vannak olyan intézkedések, amelyek tőlünk függetlenek, de vannak olyanok is, amiket magunk hoztunk. Sós professzor is egyike volt egy korábbi beadvány aláíróinak, amely először emelte fel szavát a bürokrácia ellen. Helyes lenne, ha Bogina elvtárs vezetésével, a társadalmi szervek, a rektori, dékáni hivatalok képviselőinek bevonásával e^y bizottság létesülne, amely folyamatos munkával tárna fel, hogy egyetemünkön belül hogyan egyszerűsíthetjük a munkát. Gömöri: Pékli elvtárs említette, hogy a státusok fejlesztésével arányosan csökkennie kellene a túlóra felhasználásnak, ennek igy kellene lenni, de ez mindaddig feszitő tényezőként jelentkezik, amig a nővér-kérdést meg nem oldják és a munkafegyelmet meg nem szilárdítják. A kísérleti állatokkal kapcsolatban hozott példát nem azért mondotta, mert nem tartja szükségesnek az ellenőrzést, de másként kellene azt megoldani. Pl. az akadémián minden számlát csak a professzor irhát alá, ha ez e kérdésben is igy lenne, a kirivó dolgok csak feltűnnének a professzornak. Az orvosok munkafegyelmének kérdésében elhangzottakkal egyetért. Klinikáján azelőtt az asszisztencia csak docensi engedéllyel távozhatott, adjunktusok, docensek csak az ő engedélyével, most mindenki csak a professzor engedélyével mehet el. Hiába keresi és nem találja meg a GI. azt a munkaerőt, aki tőle kért távozásra engedélyt és tudja, hogy jó helyen van. A G.I. csak azt a következtetést vonja le, hogy akit keres, nincs-a helyén, viszont, ha a professzor engedélyével távozott, a profeszszor tudja, hogy ott van, ahova mennie kellett. Bartha: A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudják utolérni magukat, mert a terhelés olyan mérvű. Hiába emelkedett az ágylétszám és a létszám, ugyanekkor az ágykihasználási százalék is nőtt, a diagnosztikás,terápiás műveletek száma emelkedett. Nem szabad mechanikusan nézni a kérdést. Ne várják a létszám emelkedésével a túlóracsökkenést addig, amig be nem áll az az egyensúly, ami jelenleg az igénybevétel és a meglévő lehetőségek között szükséges. G-3
