Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1965. május 28., nyilvános rendkívüli tanácsülés
Dr.Pandula: Én, dr.Pandula Egon, a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanára és a Gyógyszerésztudományi Kar dékánhelyette se, tanulmányaik és tudásuk elismeréséit! Önöket gyógyszerészekké avatom és átnyújtom a Budapesti Orvostudományi Egyetem által kiállított gyógyszerészi oklevelüket. Barna Barnabás Beleznay Edit Csapó Zoltán Dormány Katalin Dömölki Ágnes Gara Katalin Günther Gábor Győrvári Ottó Haffner Zsuzsanna Kis Mária Judit Mayer Magdolna MikeB Tivadar Péterdi Irma Sperlágh Miklós Szabó Terézia Szőgyéni Terézia Tálas Mária Zemlényi Ilona Az oklevelet nyert gyógyszerészek nevében: Haffner Zs. Tisztelt Egyetemi Tanács! Okleveleink átadásáért fogadják köszönetünket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetem becsületére és magunk tisztességére minden tehetségünkkel, tudásunkkal és erőnkkel szolgáljuk a tudományt, az egészségügyet és ezzel népünket és a hazát. Rektor: Kedves ifjú Diplomásaink! Mielőtt kilépnek az Egyetem kapuján, engedjék meg, hogy búcsúzóul figyelmükbe idézzem azt amit a vizsgák fárasztó tortúrái után e percekben legjobban szeretnének elfelejteni a tanulást. Bele kell törődni, hogy a tanulás nem ér véget, Sót, ha igazi szakemberek akarnak lenni, meg kell szeretniük a tanulást most, amikor az már nem lesz kényszer. A tudomány olyan gyorsan fejlődik, hogy nem lehet boldogulni pár éves tudással. Fel kell ujitani az ismereteket, mert csak igy tarthatunk lépést a körülöttünk történő fejlődéssel. A tudatlanság bizonyos hivatásokban bűn. A gyógyszerész és orvos tévedése életveszélyt jelent. Önöknek hivatásuk gyakorlása első napjától kezdve állandóan tudni kell mindazt, ami korzserü fegyvert jelent az egészség helyreállításában vagy megőrzésében. Ezt a tudást csak állandó továbbképzéssel lehet biztosítani. Ezentúl nem vizsgára készülnek féléves időszakokra beosztva, hanem állandóan. Rém tanár ellen őrzi ezt a tanulást, hanem elsősorban saját lelkiismeretük. Ha felmerül majd munkájuk közben a kétely: vájjon ezt jól csináltam-e? - máris elindul az a lelki kényszer, amely^ előveteti a könyveket és folyóiratokat. Erre nagy szüksége lesz az egészségügy diplomásainak.
