Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. május 28., nyilvános rendkívüli tanácsülés

1%- 5 -A mi civilizációnk sok olyan vonással terhelt, amely bajokat hoz ránk. Mai civilizációnk a természettudomány elkorcsult és elvadult gyermeke. A tudományból fejlődik, de gyakran az alkotó ember rovására. Amikor gépeket teremtünk, velük a zajt, vibrálást, füstöt, stb. is termeljük és ez betegségeket idéz elő. Amikor a műanyag ipart és vegyi ipart előre nem látott magasságra emelte a tudomány fejlődése, egyúttal a vegyi ártalmak egész sorának lehetőségét szabadította az emberekre. Amikor a nehéz mezőgazdasági munkát a tudomány révén teremtett vegyi gyomirtással tudjuk csökkenteni, s ezzel a mezőgazdasági munka robotját megszüntetni, egy kis uj veszélyt is felszabadítunk: uj munkaártalom jelentkezését. Amikor a közlekedést sokféle módon csodálatosan megoldjuk, egyúttal fizetünk a tudomány révén elért haladásért balesetekkel is. A traumás halál pedig ma már a keringési halál után a második helyért vetekszik a daganatos halállal. Az u.n.civilizációs betegségek /pl.magas vérnyomás, szív infarctus, gyomorfekély, neurosis, fogszuvasodás/ ma már minden betegség csoportot felülmúlnak számarányukkal is, sőt a halálozás előidézésében is. Mindezt azonban mi idéztük elő azzal, hogy a tudomány eredményeit nem kellő körültekintéssel alkalmazzuk. Gépeink zajosak, égéstermékeik mérgezők, üzemelésük nem biztonságos! E bajokat el lehetne kerülni nagyobb gondossággal.

Sajnos ma még nem lehet eléggé gyakran elmondani, tanítani, magyarázni, közzétenni, terjeszteni, sőt kikiálltani: ne terjesszük a bajt! Ehhez több tudásra és több gondosságra volna szükség. Ezelőtt jó félévszázaddal kezdődött egy alapvető egészségügyi intézkedés: az ablakok tágítása. Ez megkezdte egy csomó betegség felszámolását az angolkórtól a tüdővészig. Ilyen alapvető módszerre van szükség ma a civilizációs ártalmak felszámolásához is. Ez a módszer a szellemi láthatár kiterjesztése. Csak ez mentesíthet bennünket a nagy hibák elkövetésétől.

Régebben az emberiség a harcot tekintette dicsőségnek.

A kard hatalma azonban fogy. Háború indítása ma már nem dicsőség. Amit indítanak is, letagadják, hogy háború. Ez már fél eredmény. A szégyenlőssen tagadott tett előbb-utóbb kikopik életünkből. A jogar és korona múzeumi tárgy lett. Korunkban uj^ vágy, uj eszmény, uj dicsőség tűnik fel: a tudás általánossága. A könyv egyre becsültebb. Ma kis tanyákon van annyi könyv, mint régebben palotákban. Ez már kezdete a szellemi látóhatár tágulásának. Ennek az uj fénynyel jelentkező kornak a reggelén lépnek Önök munkába. Szívleljék meg a kor uj követelményét és tartsanak lépést vele a tanulás, továbbképzés lehetőségének felhasználásával.

Hazánkban elég későn, csak 1956.jan.1-től szervezték meg a továbbképzést úgy, hogy központi intézet tervszerűen és szükségletekhez igazodva állandó továbbképzést biztosítson. Addig is volt természetesen továbbképzés. Abban azonban a