Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. március 15., rendkívüli nyilvános ünnepi tanácsülés

- 7 -XL

Melyikük a szabadabb ? A csecsemő, akinek minden szabad, vagy a nagymama, aki mindenből kötelességet teremt és azt teljesiti is ? Vagy közbül van valahol a szabad élet útlevele ? Köztük van az ifjúság élete, akik Útja felfele visz és a mienkké, akik már túlhaladtunk a csúcson.

Kern kétséges, hogy az egyén szabadsága a szép élethez való jogot is jelenti, de ez meg a munka jogát és kötelességét feltételezi. Munkából fakad minden érték, ami a szép életet szolgálja. A művész és tudós alkotása^ az egészségügyiek sokszor életmentő fáradozása, a munkás verejtékével felépülő ház, stb. kell ahhoz, hogy örömet találjunk az életben. Szabadnak érezheti magát az az ember, aki megtalálta a megnyugtató összhangot az adok és kapok között. Szabad az, aki úgy tud adni, hogy örömet áraszt vele és ezzel a többiek fölé emelkedik. Ennek az embernek a lépései és tettei szabadokká válnak. Csökken vele szemben a társadalmi kontroll és kényszer.

Akik ma itt sportért, vagy tudományos lépésük talán első eredményéért megbecsülést és kitüntetést kaptak, már adtak az emberi közösségnek valamit. Adtak és ezt a közösség értékelte, örömmel' tapsoltak sikerüknek. Boldog perceket szereztek rokonoknak, barátoknak és oktatóiknak is. Remélem, hogy érezték az eredményes munka örömét és azt is, hogy ezzel kiemelkedtek a különben fenyegető gépies robotból. Elindultak olyan utón, amelyek az egyén számára szabadságot jelent, a megbecsült, a teremtő, az örömtartalmú élet szabadsagát.

Köszönöm, hogy nemzetünk nagy ünnepéhez, méltó megemlékezéshez, ifjúságunk munkában kiváló teljesitményével nagy számban hozzájárult.

Megköszöni a kedves vendégek megjelenését és az ünnepi tanácsülést bezárja.

k.m.f•

^10