Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1965. március 15., rendkívüli nyilvános ünnepi tanácsülés
Rektor: Tisztelt E^etemi Tanács! Kedves Kitüntetett Hallgatóink! Kedves Vendégeink! Közel 80 évvel ezelőtt Fodor József tanévnyitó beszédében a testnevelés egészségügyi jelentőségéről beszélt# Mint mondta: "....a gyenge senyves szervezet terminus nélküli adóslevél, amelyet akkor porol és exequál a balál, amikor neki tetszik..." - az egészséges test viszont "váltó a hosszú életre, amelyet csak ritkán disputálhat el lejárat előtt a halál." Egészségügyünk nagyjai e gondolat alapján sürgették a múlt században a testnevelés feltételeinek megteremtését. Fodor József még megérte, amikor 1899-ben a fővárosban sporttelepet létesítettek és ezt az eredményt az Orvosi Hetilapban örömmel méltatta. Azóta e téren sokat haladtunk. Jelentős a sportélet és jelentősek nemzetközi szinten is eredményeink. Egyetemünk tagjai és az OSC versenyzői együtt 5 arany, 1 ezüst, 1 bronz érmet hoztak haza a tokioi olimpiáról. Vannak hallgatóink, akik úgy találták meg a sportbeli és a szellemi haladás egyensúlyát, hogy mindkét utón dicsérendő eredményt értek el. így került sor arra, hogy ma 3 kitüntetést adhattunk át részükre. Reméljük, hogy az augusztusi Universiaden ifjúságunk további szép eredményeket ér el és az ősszel az uj tanév kezdéséhez sikerek adják majd a jó hangulatot. A sport és szellemi munka egymás mellé helyezését egyetemi tanácsunk azzal is fokozta, hogy nagy nemzeti ünnepünkön kivánta kiadni a vándordijak mellett a pályamunkák elismeréseit is. A jó munka megbecsülésével tudunk legméltóbban emlékezni arra a 117 évvel ezelőtti napra, amely máig is bevilágítja a magyarság történelmi útját, amely máig is szivdobogtató emlék mindnyájunknak és amelynek nemzetközi viszfénye jelentős korunkban is. A szabadság e nagy ünnepével kapcsolatban költők, ipók, ezerféle módon fejezték már ki, hogy mi a szabadság# A nagy élményt jelentő fogalom persze minden kor és minden ember számára mást jelent, különösen, amikor az egyén szabadságára is kiterjed gondolatunk. Ha a szabadságot a másokkal nem törődéssel azonosítjuk - amint arra van példa - az derül ki, hogy abszolút szabadsága csak a csecsemőnek van. Neki még mindent szabad, mert^számára még mindent a körülötte levők teremtenek meg. 0 még csak elvár és kap. Azután az élet haladtával egyre kevesebb a kapott és több az adott rovata és ez a természetes. A csecsemővel ellenpóluson az a nagyszülő áll, aki már csak ad,^ aki olyan mesebeli hamupipőke, aki emlékszik a csodatevő aranycipőre és megkísérli megszerezni az unokája számára#
