Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. szeptember 2., össztanári értekezlet - Megemlékezés Dr. Gegesi Kiss Pál rektor 10 éves egyetemi vezetői tevékenységéről
6 9 ha most türelmetlen bizalmatlan a többi értelmiségi dolgozóval, akiknek a kollektivájában ő mint vezető szerepel, akkor minden ilyen kritikai latolgatást mintegy ellenséges megnyilvánulásnak tekint^ drasztikusan, keményen lép fel és ezáltal éppen azt a tevékenységet szükiti be, ami az ereje,'amin felépül az egész jövője az értelmiségi kollektivának. Meg^kell őszintén mondanom, hogy az én vezetői tevékenységembe sok évig volt ilyen keménységi hiba, amire utalt is Somogyi elvtárs, nagyon finoman és az ő kedves modorával, de benne volt ez a sorok között hogy a"rektor vezetési módszere az Egyetem fejlődésével párhuzamosan fejlődött." így van ez. Mentségemre azért fel tudok hozni valamit azon j.dők vezetési hibái módszerei magyarázatáéul. En végeredményben 1920. óta élek ebbén a szükebb Magyarországban, mert Erdély-i származású lévén 1920. szeptemberben jöttem ide fel, tehát végig mentem mindazon a dolgokon, amelyek a 25 éves Horthy Magyarországot , a fasiszta Magyarországot jellemezték. Itt voltam azokon az 1920-as igazolásokon amikor az Egyetemi hallgatókat - magam is akkor III. éves egyetemi hallgató voltam, - igazoltattak, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság idején ki-ki hogyan viselkedett. Ennek az Egyetemnek tagja voltam 1924. óta, és jól láttam, hogy még egy gyakornoki kinevezésnek is milyen politikai feltételei voltak és hogy az Egyetemvezetésben résztvettek, hogy és mint viszonyultak a dolgokhoz. Tehát természetes, hogy a 25 év alatt ezekkel szemben ellenzéki ellenállás alakult ki bennem, amit csak fokoztak az 1944-es, 43-as súlyos események. Tehát nagyon súlyos bizalmatlansági ballaszttal léptem át az^1945-^ ben kezdődő egyetemi # éveimbe. így az 1945-től való harcaimban ez a bizalmatlanság, ez a türelmetlenség, az emberi fejlődésbe való nem hit jellemezte működésemet tulajdonképpen. Ezt át vittem az egyetemvezetői tevékenységembe és az 1950-es évektől kezdve, jó ideig. Nehezítette ezeknek a levetkő- zését, - a munkatársak iránti bizalmatlanságnak a levetkezését, - hogy tulajdonképpen az országos politikában is érvényesültek ilyenszerü tendenciák. Â fejlődésemre óriási kihatással voltak mindkét irányban az 1956-os ellenforradalmi események és azokban a harcokban való réearétel. Szellemi harcokról beszélek, mert fegyveres harcokban nemzettem részt. Tulajdonképpen 1955-56 nyarán, 56. őszén nem régen néztem át egyes akicori felszólalásaimat, már megindult ezeknek a hibáknak a kijavítása. Az 1956. júliusi párthatározatra ha visszagondolnak, amely az Egyetemeket nagyon komolyan érintette és az értelmiségi politikát igen komolyan érintette,
