Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961

1960. szeptember 2., össztanári értekezlet - Megemlékezés Dr. Gegesi Kiss Pál rektor 10 éves egyetemi vezetői tevékenységéről

7 3 abban már le voltak fektetve a hibák kijavításának a módszerei,^ a határozatok, a bizalom megnyerésének a módszere és az 1956. szeptemberi tanévnyitómban is - hangot adtam a párt ezen célkitűzésének és elkezdettük ezeket az Egyetemen is megvalósítani. Tehát nem az ellenforradalom eredménye volt a hi­bák kijavítása, hanem 1956-ban a párt politikájá­ban felismert hibák kijavításának a folyamata zaj­lott tovább az 1956-os ellenforradalom leverése után, a szocialista munkáspárt politkájának a cél­kitűzésében. Meggyőződésem, ha nem jött volna az 1956-os októberi ellenforradalom sokkal gyorsabban előrehaladtunk volna a hibák kijavításában, nem kellett volna egy csomó időt, egy évet, két évet szinte rávesztegetni a konszolidációra, az emberek megnyugtatására, akik kisebb nagyobb hibákat, téve­déseket elkövettek. Meg kellett nyugtatni nem egy egyetemi dolgozót, hogy nem végzetes bűnük van a múltjukban, hiszen ha felismerték a hibákat, megér­tettek, hogy mi a mostani célkitűzés, gyorsan modot kapnak a hibák kijavítására. Nagyon sokan úgy ál­lították be, hogy mindazt a jót, ami van, mindazt az ellenforradalom érte el. Szó sincs róla, tessék megnézni az 1956-os kora tavaszi és nyári pártha­tározatokat. Ez volt az én fejlődésemnek az a fá­zisa, amiből világosan láttam, hogy értelmiségi kollektívában a vezetőnek, akkor amikor semmikép­pen az ő elvi álláspontjából, a helyesnek felis­mert vezetési tendenciákból nem szabad engednie, ugyanakkor nem szabad megzavarni azt kritikai szel­lemkészségét, a gondolkozási készséget, amelyet egy ilyen nagyon magasszintü értelmiségi kollektí­va, mii)t vagyont, mint nemzeti kincset rejteget ma­gába. Es talán erre utáltak az üdvözlő beszédeik­ben amikor az én egyéni fejlődésemről beszéltek. Nemcsak ezért nehéz egy ilyen Egyetemnek a veze­tése, és nemcsak ezért követ el az ember hibákat, hanem tessék elképzelni, hogy végeredményben en­nek az Egyetemnek és ennek a kollektívának a tag­jai világhírű, országos hirü tudósok, akik már velem együtt nem fiatal emberek, túl vannak már az erő^delén, a bölcsesség szintjén vannak, tagja az ország legmagasabb tudományos testületének, az Akadémiának az elnöke, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke, titkárai, akadémikusok és ugyanak­kor ennek a kollektívának, ennek a háromezer néhány száz főből álló kollektívának tagjai fiatal taka­rítónők, akiknek jóformán csak 8 általános iskolá­juk van és a 70, 75 éves bölcsek mellett, 18 éves lendülettel teli fiatalok vannak. És a vezetőnek feladata és kötelessége minden szinten megérteni a problémákat és valamiképpen segíteni ezek végre­hajtását. Nem olyan könnyű ez, különösen nem egy • / -

Next

/
Thumbnails
Contents