Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 5., kibővített egyetemi tanácsülés - Oktatási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek megvitatása
Ennek az ember pszichológiája és az ember egészsége szempontjából törvényszerűen egymásra ható folyamatossága van. Az elmondottak szerint az egyik elökészit a másikra és a másik épül p.z egyikre, ügy látja, hogy a rendszer folyamatos munkához Kapcsolása nincs meg»legalábbis nincs meg tartalmilag. Emlékezteti a tanácsot az I. évesek felvételeivel kapcsolatosan azokra a jelentésekre, amelyeket évek óta küldenek a Minisztériumba, amelyekben csak arra tértünk rá, hogy a középiskolák nem úgy készítenek elő, ahogy az egyetemeknek erre szükségük van. Nem készítenek elő kellően szakmailag sem, nem készítenek elő érzelmileg, vi- lágszemléletileg, emberi, erkölcsi magatartás szempontjából. Tehát megvizsgálandó, valamiképpen megoldandó ennek az egész oktatási rendszernek a folyamatossága, egymásra épülése. Ugyanilyen súlyos probléma most már az iskola és a társadalmi szerveink ugyanilyen egymásra épülő, célszerű együttdolgozása, figyelemmel tudja kisérni az úttörő munkát, a KISZ munkát, stb. , pl. 800 gyerek van egy iskolában és micsoda feladata volna ott a KISZ apparátusnak, ha az a KISZ szervezet valóban az iskolát támogat« tevékenységet fejtene ki. Aliitja, hogy nincs ez megoldva. Ugyanez vonatkozik az úttörő szervezetekre, egyáltalán nincs összeegyeztetve a családi élet mikéntjével, az iskolai élet mikéntjével, hanem pl. a gyerek délután félkettôiç iskolában van, negyedháromkor csa- patgyülés, vagy félháromkor befejezi a leckét, de haza sem tud jönni ebédelni, mert három órakor a kiliánosokkal kell foglalkozni, stb. Egyáltalán nincs koordinálva. Úgy néz ki, mintha egymagában levő öncélú tevékenység volna, hogy a KISZ-nek jól kell működni, nem pedig az a KISZ feladata, hogy az életre való nevelést segitse az iskolában, mint adott szervezetben. Ez a mi területünkön is sokáig probléma volt, addig amig nem építettük ki a társadalmi szervezeteinkkel, a pártszervünkkel egys ges módszert, az együttműködésre kialakította az élet, a közös cél érdekében történő munka- módszert. Másik hasonló nagyon súlyos probléma testnevelés és a sporttevékenység problémaköre. Nem lehet elérni, hogy a spopt ne önmagán belül való öncélú tevékenység legyen ,, hanem szerves része legyen az emberré nevelésnek. Nem lehet elérni, hogy a középiskola és az általános iskolai test nevelési órák és sportolás egységesen az iskola nevelését segitő tevékenységek legyenek és ne a legtehetségesebb gyerekek versenyszerű sportolása folyjon az iskolákban. Hogy az iskolai tömegsportolás és testnevelés bekapcsolódjék abba a folyamatba, amiről szó van, ezt nem lehet elérni. A társadalmi sportszervezetek sem hajlandók lemondani arról, hogy az ő sportolóik legyenek az olimpiai bajnokok. Ezt a kérdést is úgy gondolja, hogy vitassák meg. Hoztak egy radikális határozatot