Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1959. október 27., II. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

minden személyeskedés, minden személyi él nélkül folyt, hogy élw»zet volt hallgatni. Ennek kapcsán természetesen a vallásról, a vallásosságról, annak problematikájáról is lolvan ideológiai jellegű vita volt, amely hosszú órákon át tartott. Ezután tudományos ülések voltak, ezen nem vettek részt, nem ez volt a feladatuk, hanem csak az ünnepségen az Akadémia képviseletében átadni azt a díszoklevelet, amit vittek. Érdekes volt, hogyaz összes octlévő egyetemek - volt ott legalább 100-150 ilyen diploma átadás - rektorai mind láncokkal, sőt a varsói egyetem rektora és rektorhelyettese bibortalárban, bibor kesztyűben jelentek meg.

Más egyetemek képviselőinek is volt talárjuk.

Úgy latszik, hogy a forradalmi fejlődés az uj forradalmi szocialista társadalomban az egyetemek bizonyos formákat áthoznak és ezekkel ünnepélyes külső fényt adnak az egyetemek mostani ünnepségeinek is. A fogadásokon a rektorok és dékánok ugyanezekkel a jelvényekkel jelentek meg, csak talár nélkül. Ottartózkodásuk alatt beszéltek magyar diákokkal is, egy magyar orvos-kollegával is, aki gyermekgyógyász és az ottani gyermekklinikán van alkalmazva. Tájékozódtak az ottani élet kérdéseiről. Az orvosok bérezése sokkal kedvezőbb mint a magyaroké, ez a kollega, aki 1956-ban végzett, tehát 2 éves a diplomája,

1000 márka fizetést kap. Az ösztöndija 600 márka volt. Ott más a politikai helyzet e szempontból. Kevés az orvosuk, igen sok orvos disszidált, mert nagy politikai csábitásnak vannak kitéve és nyugatnémetországban ezeket a disszidáltakat az ottani átlag életszínvonalnál kedvezőbb feltételekkel helyezik el. Megbeszéléseik alkalmával mondták, hogy mód van esetleg arra, hogy egy- vagy fél évre átmeneti kinevezést kapjanak a mi egyetemünk orvosai ottani elméleti intézetekben, nem csereakció formájában. Ez kiváló alkalom volna a mieinknek nyelvet tanulni, világot látni. Még meg fogják beszélni ezt a kérdést.^ Kérte, hogy Írásban küldjék el ezeket a lehetőségeket. A rostocki egyetem rektorával is beszélt, és úgy látszik, hogy ott is lesznek ilyen lehetőségek.

Mozsonyi: nagyon köszöni Rektor elvtárs igen értékes tájékoztatását. Szeretne rámutatni arra, hogy nyugatnémetországban az orvosok helyzete bizonyos fizetéstelen állások miatt távolról sem olyan virágos és lukrativ mint például nálunk, vagy kelet-Németországban. Csodálja éppen ezért, hogy az orvosok olyan nagy százaléka átmegy, nyilvánvaló,^hogy ez főleg az idősebb orvosoknál fordul elő főképpen.