Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1959. október 27., II. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

Rektor: ennek egyik oka, amit már az előbb emli- tett, az erős politikai csábitás és a reális helyzeten felüli anyagi bázis biztositása. A másik kérdés pedi^ az, hogy az orvosok gyermekeinek iskoláztatási kérdése is befolyással van. Az érettségi táján lévő gyermekek szülei, akik gyermekeik egyetemi felvételét nem látják biztositva, könnyebben engednek a csábításnak, tehát több tényező játszik szerepet ebben a kérdésben. Megbecsülés, fizetés szempontjából Kelet-Német országban semmi problémájuk nincs az orvosoknak.

Balogh; ismeri az ottani viszonyokat, mert több barátja van ott, akikkel kapcsolatot tart fenn, és maga is járt kinn. Meglátása szerint nagy megbecsülésben részesítik Kelet-Németországban az orvosokat és a professzorokat. Különösen nagyon jó a viszony a minisztérium, az egyetem és a párt között. Tavaly intézkedés történt arra, hogy az orvos-gyerekeket felvették az egyetemre.

Rektor; nagyon érdekesnek tartották, hogy ott pl. a párt első-titkára a rektort Eure Magnifi- zenz-nek szólitja meg és a dékánokat Spektabili- tätnek.

Balogh: véleménye szerint nálunk ebben a kérdésben nagyon kényesek az emberek, azt, hogy hölgyeim és uraim, szinte nem is szabad mondani, holott ennek nincs komoly politikai jelentősége.

Rektor; azt tapasztalta, hogy az ottani rektor rektorhelyettes és professzorok fejlettebb vitakészséggel rendelkeznek mint mi. Pl. a rektor ünnepi beszédében, hogy milyen legyen a szocialista egyetem, ezt olyan ideológiai felkészültséggel fejtette ki, hogy Ulbricht elvtárs azt mondotta, hogy az idősebb generáció, a rektor elmondotta előtte, hogy milyen legyen a szocialista egyetem és ehhez ő, mint a fiatalabb generáció tagja, nem tud már semmit hozzátenni, nem tud ujabbatt mondani, egyetért vele. Tehát olyan szinten mondotta el a rektor, hogy a szocialista társadalomban milyennek kell lennie az egyetemnek és mik a feladatok , hogy ahhoz semmi hozzátennivaló nem volt. Az ottani professzorok lojalitása megnyilvánul gyakorlatilag is. A tanár kiáll a rendszer mellett és ezáltal az ifjúság nem lát félreérthető állásfoglalásokat. Pl. a rektorhelyettes által vezetett vitában is megnyilvánult az a magasfokú ideológiai felkészültség, amivel - pedig nem is párttag - beszámolóját megtartotta. Amikor mi it& nálunk igényeljük a tudomány, a tudományos munka, az egyetemek megbeesülését, ás folyton harcolunk ezért, hogy emelkedjen a társadalomban ez a megbecsülés^ és megkapja azt a súlyt, ami nélkül meg-