Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1959. október 27., II. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

Foglalkozott hosszasan az értelmiségi politikával, az Egyetem feladataival. Kiemelte azt a nagyjelentőséget , axait az értelmiségi munkának a szocializmus épitéséhen a párt tulajdonit. Egyszóval igen komoly hangon, igen komoly elismerést kapott az Egyetem és az egyetemi dolgozók. Az értelmiség kérdésében - úgy hiszi - a politikai helyzet ott is eléggé fejlődés előtt áll még és fejlődésre van szükség. Ott az értelmiség nevelésében igen fontosnak tartják, hogy ne csak a hibákra való folyamatos és állandó rámutatás szerepeljen, hanem a helyes nevelés mindkét módszere, a hibákra rámutatás és az érdemek kiemelése. Adott esetben a figyelmeztetés, vagy dicséret helyes arányban történik, amit mutat az a megnyilvánulás is, hogy nemcsak a kormányzat legfelsőbb vezetői, a kultusz- miniszter, annak első helyettese volt ott végig, hanem a legfelsőbb pártvezetés is, természetesen a helyi pártvezetés legfelsőbb vezetői is jelen voltak és ünnepelték az Egyetemet. Nagyon érdekes volt a második nap, amikor a felsőoktatás kérdéseiről volt szó. Itt határozott vita alakult ki a nyugatnémet országi kiküldött, egy idősebb profesz- szor asszony - akiről úgy látta szoros ismeretségben van a lejipzigi és keletnémet professzorokkal - és a leipzigi Egyetem vezetése között a tudomány és a szocializmus kapcsolatáról. T.i. a Staatssekretär, aki nyilván magasabb pozícióba van mint a kultuszminiszter, mert az üdvözléseknél és felszólalásoknál ő volt a protokoll sorrendben az első, tartott egy olyan bevezető beszédet, ahol kifejtette, hogy a szocializmus és a tudomány egymástól elválaszthatatlanok. Kifejtette ennek a lényegét. A nyugatnémet professzor asszony - igen felkészült és értelmes nő - azt vitatta, és úgy terelte a vitát, hogy tudomány már azelőtt is volt, amikor még a szocializmus eszméje és gondolata meg sem teremtődött és a tudománynak már akkor is hatalmas eredményei születtek. Igyekezett vitát provokálni, mely vitát rendkívül magas szellemi szinten és ideológiai felkészültséggel fogadták nemcsak az államminiszteri rangban lévő államtitkár, de maga a kultuszminiszter, annak elsőhelyettese, Jp. rektor és a rektorhelyettes, aki az ülést vitte. Igen magas ideológiai szinten mutattak rá ezek az elv társak, hogy a szocialista társadalomban maga a társadalom formája tudományos alapon épül fel, nem pedig egy véletlen halmozódásból létrejött formició és természetes ezert, hogy ezen tudományos alapon létrejövő társadalomban a tudomány művelése szerves részé ennek a társadalomnak. Olyan magasszintü volt a vita, olyan nyugodt