Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása
33 3 Teljes mértékben egyetért azzal amit első lépésként tervezünk, hogy az Országos Közegészségügyi intézetet, az élelmezéstudományi, a Munkaegésaégügyi Intézetet bekapcsoljuk az oktatásba, egyelőre az első lépésbe ,v úgy, hogy gyakorlati csoportokat küldjünk oda. Le ezen kivül az emlitett kérdéseknek be kell épülni a tudományos munkába és be kell épülni az oktatásba is. Azonban ez nem azt jelenti, hogy most már az orvosi tevékenységben, a megbetegedett egyénnel való foglalkozást, tehát a betegséggel a régi klasszikus, klinikai orvostudomány eredményeivel való foglalkozást csökkenteni kellene. Miközben ezt az egészséget gondozó, betegséget megelőző, járványokat elháritó tevékenységet tovább kell fejlesztenünk ugyanakkor a legmagasabb szinten kell művelni tudományos és oktatási szempontból a megbetegedett egyén gyógyítását. Ma már a modern orvostudomány teljesen világosan felderítette, hogy kizárólag a közvetlen kórokozókeresés idejét múlt szemlélet. Ma a komplex kórok-keresés semléletének kell érvényesülni. Nyilvánvaló, hogy bizonyos kórokozókkal, vagy közvetlen ártalmakkal való találkozása a szervezetnek, betegséget csak bizonyos belső organikus millieu közben tud létrehozni. Ez viszont a folyamatos környezeti hatással, lakásviszonyokkal táplálkozás, munkaviszony, pihenásviszonyokkal van összefüggésben. Az anamnezisfelvétel,amelyet a klinikai orvostudományban tanitunk, a még mindig a régi klasszikus kórokozó-keresés szemlélete alapján megy. St'Nagyon kevés intézetben történik meg az a kóroki kezelés, amely rögtön klinikai szintre emeli ezt az egész problémakört, amellyel itt foglalkoztunk. Mihelyt a megbetegedés tényezői között ott fog szerepelni a nem megfelelő lakásviszony, nem megfelelő munkahely,stb. akkor ugyanúgy meg kell ezt találni, mint ahogy a pneu- mococcust meg kell talÖini, az influenzavírusokat meg kell tanulni és az egész immunológiát meg kell tanulni. Meglehetősen szűk területen foglalkozunk továbbá az un. rehabilitációs tevékenységgel. Ezt a rehabilitációs tevékenységet általában csonkolással vagy torzulással járd megbetegedesekre értelmezzük. Mi orvosok tudjuk,hogy bármilyen betegségen ment át valaki, sok-sok idő telik el, amig a szervezetnek a reakcióképessége, reagálóképessége és a regulációs és ellenregulációs tevékenysége olyanná válik, mint a betegség előtt. Ez az időszak is beletartozik a rehabilitációs tevékenységbe. Ezzel sem.foglalkozunk ma még tudományosan és ez a tevékenység sincsen ma még az oktatásba szükséghez mérten beépitve. Tehát ennek a három nagy területnek a működése jelenti az orvostudomány egyetemességét és az oktatást is 4L szemlélet alapján kivánjuk majdan valahogy megszerezni és átszervezni. Ez az elméleti része a kérdésnek. Mi történjék a gyakorlatban? Teljes mértékben egyetért az Egyetemi Tanács azzal - erre hosszú és kellemetlen tapasztalatok alapján jöttünk rá - hogy hat esztendő az általános orvosi alapképzéshez szükséges. Ezalatt a hat •A
