Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. május 11., VII. egyetemi tanácsülés - Az egyetemi élelmezéssel kapcsolatos kérdések megvitatása
•V időpontban kívánja a tanács is a személyzeti ellátás, az üzemi konyha-rendszer megoldása után, külön megvizsgálni, hogyan lehet a betegélelmezést megolda- ni.Két ellentétes probléma ez : a személyzet általában laktató,jóízű, fűszeres ételt kiván, a betegek nagy részének az orvos egészen mást rendel. Azonos konyhán nem túlságosan magas szakképzettségű személyekkel ezt a differenciát a jelenlegi konyhaüzem nem tudja lebonyolítani. Amikor voltak a vizsgálatok, a névtelen levelek, a konyha kapott egy nyomást, megjavította a személyzet ellátását átmenetileg, most ha kap egy nyomást a klinika professzorától, hogy ez tűrhetetlen, megjavítja a betegek kosztját, a személyzet viszont fog tiltakozni a szakszervezet felé. Egyik a másik rovására javítható csak. Egyetért abban a rektor elvtárssal, hogy az élelmezésnek nincs gazdája, az ellenőrzés elsősorban a szabályokra, a forint-keret betartására szorítkozik, de hogy az étel milyen izü, azzal senkisem törődik. Hogy az anyaghányadot szakszerűen használják-e fel, hogy milyen a gazdálkodás, ezt senki nem ellenőrzi. Megdöbbenve hallja, hogy egészségügyi ellenőrzés sincs, reméli, hogy ez nagyon gyorsan megoldódik, mrrt a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás a Budapesti Orvostudományi Egyetemet megbüntetné. Rektor elvtársnak igaza van abban, hogy az organizáció javításával a jelenlegi adottság mellett is nagyon sokat tudnának segíteni. Ha jó, szakképzett szakácsokat, cukrászokat kapnának a központi konyhára, az élelmezés terén nagyobb eredményeket érnének el. Molnár elvtárs felvetette, hogy segítséget kér a KöJaL- hoz. Ha elfogadja rektor elvtárs az intézet ilyen irányú segítését, részben közvetítő, részben szak- segitséget, szívesen felajánlja azt. (így hiszi, ha a Dietetikai tanszéket kívánna létesíteni az egyetem, ennek a gyümölcsét csak évek múlva fogja élvezni, hiszen az asszisztensi kart fel kellene nevelni, hogy később majd szakértőkké váljanak. A ne glevő Élelmezéstudományi Intézetet ki lehet használni, ha igényt tart rá a rektor elvtárs és reméli* hogy a professzori kar segíteni fog ebben, az élelmezés fontosságát felismerve megtesz mindent annak érdekében, hogy az élelmezés az őt megillető helyre jusson. Az izotóp labor nagyon fontos, a kutató labor is, de úgy gondolja, hogy a betegek nagyrésze személyes ellátásra is igényt tart. Kell majd később anyagiakra támaszkodni, beruházásra, a szervezetet azonban azonnal javítani kell, több szakembert kell beállítani, és különösen, ha a tanács is és a profesz- szorok is magukéváteszik, hogy fontos ez a kérdés, akkor nem lesznek olyan ijesztő állapotok, mint amilyen ma is van.
