Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. január 21., Össztanári értekezlet - Beszámoló a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusáról

- 3 késő esti órákban is kapható szokott lenni. Lehet mondani, hogy a párt politikáját sallangmentesség és a külsőségektől való tartózkodás jellemezték. Voltak Budapesten már máskor is rendezvények, amikor nagy dekoráció volt. Személyes tapasztalatáról számol be egy évvel ezelőtti Szovjetunióban töltött idejéről, ami közvetlenül egybeesett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI,Kongresszusával. Ezt a kongresszust ugyanaz jellemezte, mint, ami a mi kongresszusunkra jellemző volt és az előzőekben vázolt. Annyiban lehetett észrevenni, hogy a Moszkva szálló előtt esti időkben megjelentek autók, amelyek a küldötteket szállították, azonban érezni lehetett, hogy a moszkvaiak élénk érdeklődéssel, figyelemmel kisérik a kongresszust.

Ugyanaz a szerénység mutatkozott meg, pl. a kongresz- szus helyiségében is. Ott sem voltak különösebb díszítések. A kongresszusi teremben mindössze annyi dekoráció volt, hogy az elnökség asztala előtt egy sor élő virág és az elnökség mögött kevés vörös és nemzeti szinü drapéria egyetlen jelszóval, "Világ proletárjai egyesüljetek " felirattal volt elhelyezve. Rendkívül szerény, emberi és kifejező dekoráció vette körül az elnökséget. Ugyanez jellemezte a kongresz- szus menetét is és légkörét is. Kádár elvtárs mondotta el záróbeszédében, hogy volt ezen a kongresszuson dicséret és birálat is annyi amennyi kellett és ez igy igaz. Dicséret csak annyiban hangzott el, ameny- nyiben indokolt volt. Kádár elvtárs elmondotta, hogy nem azért jövünk mi össze, hogy egymást dicsérhessük, egymás vállát veregessük, hanem azért, hogy megállapítsuk, hogy mit végeztünk, és mit kell tenni és a kritika nyomán sem lett senkinek semmi bántódása.

Voltak olyan hozzászólások, amelyekről azt gondolták, hogy nagy vihar lesz és a végén azok kapták a legnagyobb elismerést, akik ténylegesen a tények alapján nagyon alaposan, pártosan birálták azokat a hiányosságokat, amelyek még bőven vannak.

Ha még mindig a kongresszus előkészítését nézzük, arról is beszélni kell, hogy hogyan sikerült három esztendős politikai munkával elérni azt, hogy a kongresszusnak az a szelleme alakult ki, hogy a helyzetet olyan szellemben értékelték^ mint ahogy ott elhangzott és ahogyan sikerült elérni azt, hogy az ellenforradalom utáni igen nehéz, igen kemény harcban stabilizálódott a politika. Azt szoktuk mondani, hogy kétfrontos harc eredményeképpen jött létre ez a politikai stabilizáció. Ez megint olyan kifejezés, ami sokszor hangzikel. Ha egy kicsit meggondoljuk, megnézzük, hogy mit is jelent az, hogy két különböző helytelen politikai irányzat; ellen egyszerre hadakozunk; a szektáns és revizionista irányzat ellen. Gondolják meg azt, hogy