Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. március 6., VII. egyetemi tanácsülés - Elnöki bejelentések
Viszont az elméleti intézetbe egészen más elbirálást kellene alkalmazni. Ha ezt az elvet alkalmaznék, ebben az esetben az elméleti intézetek előnytelen helyzetbe kerülnének egyfelől, másrészről pedig tényleg kikapcsolnánk 2 évre tehetséges embereket, akik életpályának tekintik a tudományos kutatást, ami szintén helytelen volna. Ugyanakkor viszont, ha az elméleti szakmával kivételt teszünk 2 évre, akkor bizonyos lehetőséget arra is lát, hogy elméleti szakon, pl. kórélettanon dolgozó ember azután közvetlenül átmehessen klinikumra is, mert akkor már megszerezte azt az elméleti képzést, amely a magas klinikai munkához szükséges. Ilyen módon volna egy egész csekély létszámú olyan orvos is, aki ténylegesen nem vett részt a vidéki gyakorlatban, olyanok, akik nagy teoretikus képességgel rendelkeznek, viszont ezek közé csak a valóban kiválóan tehetséges emberek kerülnének. Ezek olyan gondolatok, amelyeket szerinte nagyon meg kell vitatni. Azt a gondolatos is meg kellene mégegyszer vitatni a sok ellenérv ellenére, ami elhangzott a kari ülésen, hogy vajon minden hallgató, kivételt képezve az elméleti szakra kerülők, vidékre kerüljön-e a végzés után? Véleménye szerint, aki egyetemi klinikai pályafutást akar megtenni,annak igenis helyes lenne egyetemi elméleti szakon kezdeni, bizonyos elméleti alapokkal rendelkezni, hiszen ez az alapja a inagasrendü klinikai munkának. Rektor; A klinikai tudományos munkába újat és eredményeset az az elméleti intézetben dolgozott ember tud hozni, aki nem egy- vagy két évet töltött az elméleti intézetben, tehát nem csak bizonyos elméleti módszert tanult meg, hanem szinte idős tanársegédi szintig jutott el, szinte már az egész élettannak, vagy kórtannak uralja a problémakörét. Az ilyen szakember,amikor bejön a klinikára, csodálkozik, hogy hogy lehet,hogy ennél vagy annál a bonyolult kórképnél nem gondolnak erre és erre az összefüggésre és akkoí elindul egy kutatás irányába és nagyon szép, újszerű eredményeket hoz. Azok a fiatal kollegák, akik 1-2 évet töltöttek elméleti intézetben, jóformán semmi előnnyel nem rendelkeznek, egy idősebb tanársegédhez odacsatlakoznak és annak a koncepciója szerint elvégzik azokat a módszertani feladatokat, amelyeket egy jólképzett laboránsnak kellene elvégezni. Ezeknél tehát nem teljesen eredményes idő volt klinikum szempontjából az elméleti szakon töltött idő. Balogh; ügy látja a helyzetet, hogy tapasztalatszerzésre jó lehet az elméleti intézetben töltött idő. Ahhoz azonban, hogy valóban 4Lkotni tudjon valaki, már legalább szakorvosi szint kell; pl. ahhoz, hogy a biokémiai ismereteket még jobban tovább gyümölcsöztesse és alapvető folytatólagos vizsgálatokat végezzen,ahhoz legalább szakorvossá kell magát képeznie a biokémián.
