Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. március 6., VII. egyetemi tanácsülés - Elnöki bejelentések
Balogh; megkérdezi, hogy az országban mennyi az orvos- hiány*? Babies• 800 orvos hiányzik. Balogh: Tehát nyilvánvaló, hogy addig megnehezités, időkitolás nem eszközölhető, mig az országos orvosszükséglet olyan nagymérvű. A második része a dolognak: Kétségtelenül tudjuk, hogy szakorvos-hiány van. Most tehát nem volna az helyes, hogy olyan végletbe menjünk, hogy 6 év, plus 2, plus 4 év múlva válik valaki szakorvossá; ez fantasztikusan sok. Ezt a luxust ma még Magyarországon nem engedhetjük meg. De jól emlékszik Straub professzornak arra a megjegyzésére, hogy nem kivánatos tudományos felkészültségű embereknek olyan kikapcsolása 6 ev után, hogy megszakadjon kapcsolata a tudománnyal, a tudomány művelésével. Tehát azt gondolja, hogy a fokozatos kiépités mellett kell legyünk, nevezetesen a 6 év után egy bizonyos létszámot szakorvosképzésre biztosítsunk, a fennmaradó bizonyos létszámot, amit nem tudunk felvenni szakorvos képzésre - tekintetbe véve a körzeti orvosi állásokat, és igényeket is - átadjuk kórházaknak további gyakorlati 2 esztendő végzésére. Rektor; Világos, hogy fentiek alapján egyöntetű javas- lat nem tud felmenni. A cél az volna, hogy a sok összeköttetést stb. leszereljük és egyöntetűen mondassák ki, hogy mindenkinek vidékre kell menni.:ügy látszik azonban, a vita kapcsán, hogy ez nem vihető keresztül, mert egyik javaslat szerint az intézetben maradjanak a diploma után, akik az egyetemi utánpótlás szempontjából szóbakerülnek; akikről úgy gondoljuk, hogy szakorvosok lesznek, azok mégis szakmai irányítást kapjanak és rögtön menjenek azokra a helyekre, ahol a szakorvos-képzésbe beszámit a diploma utáni két év és csak a fennmaradók irányítása volna nem szakmai-szerű, hanem kórházba, vagy intézetbe és egyenlőre átmenetileg néhány ember közvetlenül menne területre is. Ez tulajdonképpen a mai elosztás, mert ma is igy történik. Ez a javaslat viszont azért született meg, mert változtatni kivánunk elvileg a mostani rendszeren. Knoll: A lényege a javaslatnak, ami a múltkori kari ülésen és a felterjesztésben is szerepelt, hogy minden hallgató egységesen vidékre menjen 2 esztendőre, azután jönne az a bizonyos elosztás, amelynek a megszervezését meg kellene még vitatni, amely a végleges elhelyezésről gondoskodik. Vagyis a vidékre kerülés ismerkedés lenne a szakmával, amelynek előnyeit Rektor elvtárs itt ismertette. Azután kerülnének a végleges munkahelyre, akár a klinikákra is, ha megfelelnek. Ezzel szemben áll az a javaslat, hogy a kimagaslóan tehetséges emberek maradjanak azonnal klinikán, mert akkor ez számukra veszteséget jelentene. Ez az ami vitatható véleménye szerint, ugyanis aki klinikai gyakorlatra meg^, annak ez a 2 év vidéki gyakorlat mindenképpen előnyös.
