Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958
1958. július 2., VIII. egyetemi tanácsülés - A fiatal oktatók szakmai és tudományos fejlődésével foglalkozó bizottság munkájáról jelentés
- 23 ZM Rektor: vitára bocsátja a bizottság jelentésének IV. részét. Gömöri; véleménye szerint a szakvizsga megszerzésé- ig is annak hangsúlyozásával, hogy legfontosabb az anyag megtanulása, végezzen a fiatal oktató tudományos munkát, akik nem elméleti intézetből jöttek át, azoknak nincs methodikai felkészültségük.^Felmérik, hogy mit lehet itt tenni és saját erejükből próbálják a kérdést megoldani. Rektor; a tudomány differenciálódása folytán sea az a helyzet, hogy belgyógyászaton dolgozó fiatal kollegák tbc-s beteget nem látnak csak véletlenül, rákos béteget csak addig, amig annak gyanúja felmerül, sok helyen cardiologiai esetekkel a belgyógyászat már nem foglalkozik, mert ez külöh szakma és külön van rheuma kórház és külön van endokrinológia. Ez nagyon súlyos probléma, miközben a belgyógyászat szülőanyja mindezen szakmáknak. Tanácsolja a bizottságnak, hogr legalább a fiatal kollegákra vonatkozóan úgy o(olflozza ki javaslatát, hogy legalább csere utján foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel is. A belgyógyászati szakképesités megszerzésénél vissza kell állitaniabelgyógyászat egységét, ez döntő kérdés. Gömöri: a tbc-s betegeknél tényleg az a helyzet, ahogy Rektor h'lvtárs mondja, a többi esetekben már nem olyai veszélyes a kérdés, de természetesen egyetért azzal, hogy az ellen az elkülönülés ellen küzdeni kell, s a bizottság szem előtt tartja ezt a szempontot. A Tanács fentiekkel egyetért. Rektor; Mtára bocsátja a bizottság jelentésének V. részét. Farkas: az a véleménye, hogy a jelentés 9. oldalának első bekezdésében a bizottság fogalmazása nagyon óvatos. Valóban kategórikusan kimondani nem lehet, bogy a vázolt jelen&égdcmögött világnézeti szempontok vannak, de hogy ilyenek vannak bizonyos területeken, az biztos. Nagyon sok esetben fiatal munkás-paraszt orvosokról van szó. Nem törődnek velük, elhanyagolják, esetleg nem szándékosan tartják távol maguktól, azonoan 1-2 esetben tudatos és tervszerű tendenciáról van szó, aminek lényege ab an nyilvánul meg, hogy mindenben engedni, de a szakmai tudást átadni, azt nan. Bizonyitani természetesen ezt konkrétan nem lehet. Bizonyos benne, hogy egyesek részéről világnézeti,
