Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1958. július 2., VIII. egyetemi tanácsülés - A fiatal oktatók szakmai és tudományos fejlődésével foglalkozó bizottság munkájáról jelentés

Farkas: a műtétek számára vonatkozóan megjegyzi, hogy a múlthoz képest, pl. 15 évvel ezelőtti helyzethez képest sokszorta többet operálnak a fiatalok, az is bizonyos természetesen, hogy maga a klinika is többet operál. Több klinikán azonban eljut a szakképesitésig a fiatal orvos, anélkül, hogy megnyugtatóan ki lehetne őt küldeni vidéki kórházba.

Nincs rendszerezve, hogy miVen műtéteket végezzen.

Igen sokszor végez docens is olyan műtéteket, amelyeket nem szabna raeg^betegség minősége, mert ezek a kérdések összefüggnék a magánpraxis és orvosi ethika kérdéseivel. Ezen a téren eléggé súlyos a helyzet és itt a bizottságnak határozott állást kell foglalni, s nemcsak mint fiatal egyének megjegyzéseit kell felvetni. Tehát a műtétek lehetősége, ha abszolút számban mutatjuk ki, megfelelő, azonban ha megnézik, hogy milyen műtéteket végeznek és milyen felkészültséggel és milyen sorrendben, akkor itt sok érdekes adat fog napfényre kerülni.

Másik része a problémának a szakorvosi képzéssel kapcsolatos kérdések. Szervezett oktatás folyik állítólag, azonban ez közel sem pótolja a rendszeres mindennapi foglalkozást, ami a múltban megvolt, ugyanis a klinikák többségén olyan értelemben vett vizit, ame^ - bői a fiatal orvosok tanulhatnának nincs. Olyan vizitekre gondol, mint azelőtt, ahol a súlyos eseteket a professzor, vagy adjunktus vezetésével megbeszélik, tanácsot adnak, ami elsősorban az osztályra beosztott orvosok továbbképzését szolgálná. Ilyen vizitek nincsenek jelenleg. Ennek sok oka van: a professzorok elfoglaltsága a régivel szemben megsokszorozódott, nincs erre idejük. Tehát ez a része a tanitásnak kiesik, ezt pótolni kell. Másik nehézség, hogy a magyar nyelvű irodalom kevés. A fiatalok jelenlegi nyelvi felkészültsége mellett nagyobb idegen nyelvű monográfiák átnézése nem reális követelmény, ugyanakkor el vannak maradva a szakvizsgához megkövetelt anyaggal, itt a bizottságnak alaposabban kellene megnézni a problémákat és konkrét intézkedéseket kellene javasolni. A státusok számának növelésével egyetért, azonban ezt az igényt nehezen elégitik ki. Vannak azonban belső tartalékaink. A klinikákon a vezetők és beosztottak aránya eléggé rossz. A vezetők száma .sokkal nagyobb, mint azoké, akik ezeknek az utasításait végrehajtják. Meg kell nézni^ hogy ezen a téren hogyan lehetne javítani. Minden klinikán vannak emberek, akik feleslegesen vannak ott. Nem képzettségük, sem emberi magatartásuk miatt, hanem nincs olyan foglalkoztatottságuk, beosztásuk, amely indokolttá tenné jelenlétüket. A bizottság segítséget tudna nyújtani ahhoz, hogy az ilyen státusok átcsoportosításával könnyithessenek a fiatalok helyzetén.