Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1955-1956
1955. december 21., IV. tanácsülés - Bejelentések, indítványok
Budapesti Orvostudományi Igyetem, 841-8o/l955 Tárgy: Dr. Tóth Ferenc adjunctus t ■ beszámolója az 1955-56 tanév I. félév oktató-nevelő munkájának eredm'nyei és hiányosságairól. Az ls55 december 21,-i Tanácsülés 4. napirendi pontja: " Jelen tanévünk első félévét Pártunk Közpon': i Vezet őségének'az egyetemekre vonatkozó augusztusi határozata után kezdtük meg. A Központi Vezetőség határozata a tanulmányi fegyelem további e- melése és megszilárdítása mellett, legfőbb feladatunkul a'nevelő munka megjavítását tűzte elénk. Rektor dlvtárs október 21í-én tartott összoktatói értekezleten ismertette feladatainkat. A hallgatókkal való fokozott foglalkozás biztosítása, a hallgatók és oktatók megismerésének érdekében az évfolyam főnökök vezetésével évfolyam összoktatói értekezleteket szerveztünk, aileLyen az egyes évfolyamokat oktató valamennyi dolgozónk megjelent, ezeknek az értekezleteknek az volt a célja, hogy részletesen megbeszéljék évfolyam és tanszéki viszony Latban a konkrét oktatói-nevelői feladatokat, a Rektor elvtárs beszédében megadott irányelvek szerint azonos elvekre jussanak és azonos módszereket alkalmazzanak* így óhajtottuk pld, biztosítani, hogy a különböző tanszékek cgyiorma s_i- gprral ellenőrizzék az előadások és gyakorlatok látogatását, a folyamatos e_lenőrzést egy omián gyekor olják, és, hogy az egy csoportot oktató különböző int’zoti oktatók egymással megismerkedjenek. Rzek mellett még az t a célt is kitűztük, hogy az ott látottéi és hallottak alapján bizonyos képet kaphassunk tanszékeink és egyes oktatóink oktató„nevelő munkájáról. Az értekezletek előtt évfolyamfőnöki megbeszélést tartót tunk, ahol kidolgoztuk azokat a közös módszereket és feladatokat, amelyeket valamennyi oktató felé az évfolyamfőnökök továbbítanak. Legjobban a IV. és II^ évfolyam összoktatói értekezlete sikerült, azonban valamennyiről’el lehet mondani, hogy az oktat á3i-nevólé si elveket és módszereket sikerrel ismertette meg az 1c tat ókkal. Snnek jelentkezett is már az eredménye: a tavalyival szemben, amikor ugyanis az volt a helyzet, hogy egyik tanszékünkön ellenőrizték a hallgatók folyamatos tanulását, szigorúan vették az előadások és gyakorlatok látogatását, a-másik tana a■kor pedig nem,- most valamennyi tanszékünk megköveteli a tanfjgyeimet és foko-ott segitsé^ get nyújt az arra rászoruló, gyengébb кlezotbségü,hallgatóknak. Sikeresek voltak abból a szempontból is, hogy máris bizonyos fokú képet"kaptunk egyes tanszékeink és oktatóink oktató-nevelő munkájáról. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy klinikai oktatók az oktató„nevelő munka szempontjából messzire elmaradnak az elméleti oktatók mögött. Dacára annak, hogTT kisebb csoportokat, kevesebb hallgatót oktatnü, mint az elméleti intézetek oktatói, mégsem foglalkoznak annyira csoportjukkal, mint azok. Az okt"tó-nevelő módszereket is sokkal kovésbbé ismerik, mint az elméleti intézetlek, Rektor üL vtárs szeptemberben kiadott határozott utasítása ellenére, egjros klinikákon meg mindig változtatják a csoportokat vezető oktatókat. Rzzel lehetetlenné teszik a hallgatók alapos megismerését, gátat emüLn^k az eredményes oktató-nevelő munka elé.
