Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. január 26., V. tanácsülés - Az egyetem káderproblémái
J-чиь hogy adja meg minden év elején azokat a keretszámokat, amelyek lehetővé teszik az egyetemi tanszemélyzet elhelyezését és ennek alapján készitsen minden tanszék javaslatot. Nyirő: konkrét esetekből kifolyólag megállapítja, hogy az áthelyezés nehézségekbe ütközik. Az egyeztető bizottság és a területi egyeztető bizottság jogköre véleménye szerint nem helyesen van szebályozva. « Gabi: a káderekkel való foglakozás munkáját Pártunk kongresszusi határozata teszi időszerűvé és a Központi Vezetőség határozata, mely a felsőoktatásra vonatkozóan jelent meg, szintén elsőrendű feladattá teszi az egyetemi oktató -káderekkel való foglalkozást. Amikor a minisztérium ezt utasításban küldte meg és bizonyos módszereket irt elő, azt tapasztalta, hogy nem mindenben értettek egyet ezekkel a módszerekkel és terhes feladatnak tekintették, hogy ütemszerüen kell a káderekkel foglalkozni. Le kell rögzíteni, hogy ennek a munkának, bár természetes bizalmas volta, nincs konspirativ jellege. A feladat az volt, hogy megvizsgálják, hogy mennyire őszinte és nyilt ez a munka, az adjunktusok, tanársegédek mennyire tudják, hogy mi a vélemény róluk, hogy tudják magukat mihez tartani. Ahhoz, hogy egy tanársegéd egyetemen kivül elhelyezkedjen hosszabb munka szükséges, hogy 6 maga is megértse, hogy nem maradhat hosszabb ideig az egyetemen. Ehhez nem elégségesek adminisztratív intézkedések. Ha volna is olyan szerv - mint ahogy nincs - amely ezzel a kérdéssel foglalkozna, ha lakást tudnának biztosítani, ha csupa főorvosi állást tudnának adni, akkor is nehéz volna ez a munka, ha nem előzi meg bizonyos tudatos kádemevelési munka és az illető orvos előtt is nem bizonyított, hogy egyetemi pályafutása befejeződött. Nyirő professzor elvtárs klinikáján történt konkrét esfctek is ezt mutatják, az illető nem érezte, hogy el kell mennie, pedig lakás is volt biztosítva. A bizottságnak tehát ném volt feladata a létszámot, fizetést vizsgálni, kizárólag az volt a célja, hogy megvizsgálják, hogÿ a vezetők és beosztottak között hogy alakul a kapcsolat, mely tudatosan évek munkáján keresztül az illető emberben megerősíti azt a nézetet, hogy bizonyos idő után el kell mennie és maga is akarjon йхйыкх elmenni^és örömmel fogadja megfelelő állás bie- tositását. Problémát képez az is, hegy ha pl. egy egyetemi tanársegédnek szakrendelő orvosi állást ajánlanak fel, megsértődik, úgy képezelik, hogy egyetemi tanársegédnek legalább főorvosi állás jár, lehetőleg Budapesten. Ez igy nincs rendjén, mert nyilvánvaló, hogy nem minden tanársegédből }.esz< főorvos, egy bizonyos részének meg kell elégedni szakrendelői állással. Ezen a vonalon is bizonyos fokig revizió alá szorulnak az egyetemi szempontok. Természetesen az egyetem adja a vetető kádereket, de az egyetemi létszámból kerül ki egy másik réteg is az alacsonyabb státusok betöltésére. Ezekben kivánta kiegészíteni a bizottság feladatát és célkitűzéseit.* Az elhelyezés kérdését természetesen meg kel^. oldani^ ugy; ahogy Rübányi elvtárs felvetette, széles Összefüggésében kell megvizsgálni. , „ Ratkóczy: fenntartja azt a véleményét, hogy ezt a kérdést csak akkor lehet megoldani, ha a kinevezések nem végleges jellegűek, mert ebben az esetben az orvos azzal a tudattal kerül az egyetemre, hogy kinevezése bizonyos időre szól. Tóth: Rusznyák professzor elvtárs javaslata oldaná meg a kérdést lényegében, kádertervre van szükség. Nem tartja elégnek 1 évi káderterv közlését, hanem 5 éves káderterv kellne. L'udni kell, hogy hány orvost vesznek fel, hová fogják ezeket elhelyezni.
