Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. január 26., V. tanácsülés - Az egyetem káderproblémái

Ián, azonban orvosi vonalon is, mert pl. a kórbonctan adjunktusának ugyanannyi a fizetése, mint az élettan, biokémia professzorának.

Mosonyi: a beszámolóban számszerű adatokról nem volt szó, pl. á II.Belklinikáról 9 év alatt 62 orvos került át más állásokba. Az egyetem többi intézeteiben is van nagy forgalom. Szükséges ezt azért leszögezni, hogy kinyilvánuljon, hogy az egyetem teljesiti feladatát ebből a szempontból is.

Kubányi: a káderek megrekedésének kérdéséhez: ez kétségtelenül egyetemi probléma, még Mosonyi elvtárs szavai ellenére is, mégpedig globális probléma. Úgy látja, hogy ezt a kérdést nem lehet csak egyetemi szempontból nézni és csak egyetemi viszonylatban nem is lehet megoldani. Kát kérdést kell felvetni: egyetemi vonalon már felvetődött az életfogytiglani kinevezés kérdése, de ezt a kérdést közkórházi vonalon is fel kell vétni, régen 3 évig volt valaki segédorvos, alorvos stb.,azután vagy megfelelt egy magasabb qualifikációnak vagy sem. Ma ott is 1 ugyanilyen nehézségek varrnak. Összefügg ez a két kérdés,mert ha a közkórházakban nincs mozgás, akkor az egyetemi kádereket is- nehéz elhelyezni. Ha a kinevezések valamilyen módon időnként volnának meghoss’zabbithatók, ez hozzájárulna ahhoz,hogy a kádereket jobban lehetne mozgatni. Hiba, hogy nincs egy olyan központi szerv, mely az egész országra kiterjedően foglalkozna ezzel a kérdéssel. Természetesen kevés a lehetőség az elhelyezkedésre, ha eb jen az illetők nem érdekeltek, sőt mindent elkövetnek, hogy ne kelljen elmenni. Ha a kinevezéseket valamilyen módon időnként meg kellene ujitani, akkor az érdekeltek maguk is utána néznének egy kicsit az elhelyezkedésüknek. - Másik kérdés a tanácsok önállósága. Úgy látja, hogy egésaégügyi vonalon ez a másik hátráltató momentum. A minisztériumnak ezzel a kérdéssel foglalkoznia kellene, hogy a tanácsok önál óságát egészségügyi vonalon miképpen lehetne módositani,^mert eltekintve a megyei főorvosoktól a többi állások betöltését a tanácsok saját hatáskörben intézik és a minisztérium csak bizonyos befolyást gyakorolhat, vagy vétót emelhet. Ez a körülmény az egyetemről származó emberek elhelyezését még csak megnehezíti.

Halmai ; felhivja a, figyelmet, hogy a kis létszámú intézeteket, melyeknek amellett sdírányu feladatot kell teljesíteni, eb- ból^a szempontból is meg kellene nézni. Nem csatlakozik ahhoz a véleményhez, hogy az állások meghosszabbítása jó megoldás volna, de az sem jó megoldás, hogy csak fegyelmi utón lehet eltávolitani, mert nem mindenkiből válik jó oktató, vagy tudományos munkaerő, de javasolja, hogy pl. 3 évi idő után történjék csak meg a véglegesités.

Rusznyák: az a véleménye, hogy ezeket a kérdéseket nem tudja az egyetem megoldani addig, amig nincs káderterve. Minden egyetemnek, minden tanszéknek kádertervének kell lenni. Úgy képzeli el, hogy a minisztérium hozzávetőlegesen év elején meg tudja mondani, hogy hány embert tud elhelyezni SzTK-ban, stb.,^akkor a dékán ezt a Tanács elé terjeszti és minden tanszék ennek megfelelően tesz javaslatot a saját kádertervének alapján, hogy milyen, állás betöltésére van alkalmas embere. Ezeknek azonban szoros kapcsolatban kell egymással lenni. Javasolja,,hogy a Tanács forduljon a minisztériumhoz