Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. január 26., V. tanácsülés - Az egyetem káderproblémái

Másik probléma amit fel kivan vetni, a docensi állások megosztása. Sokszor tapasztalta, hogy uj intézet, amikor létesül 1-2 docensi állást kap, ugyanakkor régi intézetek nem kapnak docensi állást. Pl. 6 már 4-5 éve kér docensi állást és nem adják meg neki. Vannak intézetek és klinikák, ahol az orvostudományok kandidátusai nem docensek, ugyanakkor sokszor előfordul, hogy olyanok szereztek meg docensi állást, akiknek tudományos munkásságuk messze mögötte marad az adjunktusi, sőt tanársegédtől megkövetelt tudományos munkásSágtól,azárt mert egyszerűen vannak intézetek, melyeknek docensi állásuk van.Régebben az adjunktusi állások is az egyetemhez voltak rendszeresitve, nem intézetekhez, most legalább a docensi állásoknak kellene igy »lenni. Ha ilyen esetben egy docensi állás megüresedik, arra egy érdemes pályázó - függetlenül attól, hogy milyen szakmában van - pályázhatna. Ilyen nfódon lehetne biztosítani az egyenletes előmenetelt. Kéri a minisztériumot, hogy ezt a javaslatát megfontolás tárgyává tegye, vagyis a docensi állások az egyetemhez legyenek rendszeresitve; megürülésük esetén a legérdemesebb pályázat után kapja meg, függetlenül a szakmától, amit müvei.

Tarján: a referátum nem foglalkozik az oktató és kisegítő személyzet arányával. Ez a kérdés is felvetendő. Ezen a téren sok nehézséggel küzdenéc, nincs megfelelő számú kö-^ zépkáder, laboráns stb.A tanársegédek és adjunktusok számát megszabja az oktatás és gyógyítás, de gondoskodni kellene á tanársegédek szakmai munkájának megerősítéséről megfelelő számú középkáder, laboráns taksritó stb. beállításával, dók intézetben fennáll ez a probléma, helyes volna tehát ilyen szempontból is foglalkozni a káderkérdéssel és helyes volna elvként elfogadni, hogy ezeknek létszámát az intézet’ karaktere szabja meg.

Baló : a káderutánpótlás kérdésében a kórbonctanból ugyan- az a helyzet,mint a szemészetnél. Oka ennek, hogy a kiképzett kádereknek nincs lehetőségük az elhelyezkedésre.Nagy számmal vannak, akik a kórboncnoki szakképesitést megszerezték, s amikor arról volt szó, hogy az intézettől megváljanak nem volt lehetőségük az elhelyezkedésre. Talán volna lehetőség vidéki prosecturák vezetőjeként elhelyezkedni, azonban ezeknek igen nehéz a helyzetük. Varnak tanítványai, akik vidéken mint prosectorok működnek és pl. kórszövettani vizsgálatokat nem tudnak elvégezni. Megoldás úgy volna, ha a vidéki proseótori állásokat betöltenék és a tárgyi feltételeket is biztosítanák. Intézetében jól kiképzett emberek hagyták el szakmájukat ezek miatt a szempontok miatt.

Bálint : egyetért a beszámolóval. A káderek mozgathatóságának kérdésében neheziti a megoldást, hogy az intézetvezetők ellentétes intézkedéseket kapnak. Tavaly azt az információt kapta, hogy a központi gyakornoki rendszer kihalóban van, viszont helyet kell csinálni az újonnan végzett munkás-paraszt hallgatóknak. Ebben az esetben viszont beleütköznek a rendesetekbe, mert csak fegyelmi utón lehet elmozdítani.

Дет tartaná helyesnek az^ évenkénti kinevezést, maradhat a mostani rend, csupán az elbocsátás okaként fel kell venni a tudományos munkára való alkalmatlanságot is. Meg kell említenie az élettan tipusu intézetekben meglévő bérfeszültséget. Évek óta hangsúlyozza, hogy pl. egy tudományos munkában dolgozó laboráns az egyetemen belül ugyanazt a munkát különböző helyeken 3Chb-os fizetéskülönbözet'űel végzi. Itt orvoslásra van aâükség elsősorban a közép és alsó káderek vona-