Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. január 26., V. tanácsülés - Az egyetem káderproblémái

az aspiráns főleg csak tanul, de az oktatói és rutin munkában nemigen vesz részt. Ezen néhány aspiránsvezető professzor öntevékenyen úgy segitett^, hogy tűitégé magát a rendelkezésen beosztotta az aspiránst oktató, rutin munkára, s igy ezek - nem "különültek el annyira a többi orvosdOlgáktól.

5./ A tudományos munka alapfeltételeinek biztosítása. Több intézet eredményesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Vannak olyan klinikák, ahoï a fiatalok 1 éves laboratóriumi kiképzés elvégzése után tudományos munkával tudnak foglalkozni. Az intézetvezetők általában biztosítják a fitalok nyelvtanulását és örömmel fogadják e téren a lektorátus segítségét. így nyelvi probléma és nehézség nincs. A professzor elvtársak egy része megemlíti, ho^y nincs lehetőség tudományos kutatás és eszmecsere szempontjából külföldi kongresszusokon való részvételre. Voltak esetek, hogy szerepeltek volna külföldi kongresszusokon, de nem kaptak lehetőséget a részvételre. Általában hiányolják a külföldi kapcsolatokat. Egyöntetűen fontosnak tartják a külföldi tanulmányi utak szervezését. Egyes helyeken felverték az ETT és a Tudományos Akadémia egyes tisztásat lan és megoldást igénylő kérdéseit. - A szakorvosképzés mindenütt tervszerűen folyik. - Vita tárgyává tették a tudományos köröket, megoszlottak a véleménye^:. Egyes elvtársak véleménye szerint a tudományos körök mai formájukban nem kielégitőek. Szükségesnek tartják továbbá, hogy a klinikára irányított központi gyakornokok 1 évet előbb elméleti intézetekben dolgozzanak, hogy a tudományos munka szükséges alapjait elsajátítsák. Az élettani intézet igazgatója és azakkáderei véleménye szerint azok,akik a medikus évek alatt intézetükben 3-4 évet eltöltöttek, megfelelő alapkiképzést szereztek. Szükségesnek tartják azt Í3, hogy a tudományos köri tagokat bizonyos óraszámban az oktató munkába is bekapcsolják, természetesen ellenőrzés mellett.

Az egyetem kulturális és társadalmi életét illetően az elvtársak jó réoze helyesnek tartja, ha megfelelő társadalmi érintkezési formákat teremtenek meg, igy pl. kari vacsorák rendezése, ami elősegíti, hogy az intézetvezetők közelebb kerüljenek egymáshoz. Felvetődött az a javaslat, hogy ezekbe időnként bele kellene vonni a minisztériumi vezetőkádereket is. Ilyen kapcsolatok kiépítése az intézetek keretein belül is szükséges, helyes azonban ha spontán alakul ki. - Általában ezek a szempontok merültek fel} kéri,hogy részben ezekhez szóljanak hozzá, részben uj szempontokat is vessenek fel, mert ezzel a minisztérium munkáját segitik.

Dékán megköszöni Lóránt elvtárs beszámolóját és helyesnek tartja a minisztérium részéről, hogy tanácsülés elé hozta ezt a kérdést és ezzel módot ad a véleménynyilvánításra.

Varga ; egyetért a beszámolóban felvetett szempontokkal.

Felveti, hogy a kisebb klinikák létszám»-nem megfelelő. Klinikáján pl. 90 ágyhoz 11 orvos van, gyógyitó, oktató és tudományos munkát végeznek és ez a létszám olyan csekély, hogy nem tudnak feladatuknak megfelelni. Nehezményezi,hogy központi gyakornokuk nincs.

Ratkóczy: a káderek mozgathatóságának kérdéséhez megjegyzi: szerinte vidéki állásokról van főleg szó. A vidéki állások betölthetetlenek, mert a budapestiek nem akarnak lemenni.

Ennek elsősorban oka, hogy nincs lakásuk. A vidékre került radiológusok pl. igen primitiv szakmai viszonyok közé kerültek, bár e téren az utóbbi időben giár volt javulás. Abban látja ennek a kérdésnek megoldását, hogy a szakorvosi