Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1954. november 10., III. tanácsülés - Az oktatószemélyzet részére kiosztandó jutalom kérdése
— XJ. — Egyik lehetősége volna ennek pl. hogy a fogorvosi és gyógyszereszi kar számára külön állapítsák meg a jutalom összegét és ezt saját’ maguk osztanák szét. Dékán : úgy gondolja, hogy Balogh professzor elvtárs kiinduló p'ontj a helyes. Ez a jutalom nem szociális segély, sem fizetés kiegészítés, kormányzatunk Bérezési elvéhez tartozik, hogy aki kiemelkedő jó munkát végez, azt jutalmazni kivánja. Ezt az alapelvet be kell tartani, tehát a jutalom á kiváló munka elismerése, tehát semmiféle elosztás, "ennyi jár" stb.-ről szó sem lehet. Egyetért abban Haynal professzor elvtárssal, hogy mindenki igyekszik jól dolgozni, de emellett mégis az a helyzet, hogy egyszer több eredménnyel máskor kevesebbel. A jutalmazási rendszer módot ad arra, hogy eg kifejezésre kerüljön. A jutalmazás az intézetvezető javaslatára épül fel. Tehát ha a professzorok jól dolgoznak a javaslatok megtételénél és támaszkodnak - mintahogy mindig felkéri őket - a helyi párt- és szakszervezeti képviselőkre, ki tudják alakitani a jutalmazásra méltók névsorát. Ezeknek a javaslatoknak elké- sátése évről évre javul. A felépités is olyan a jutalmazások kidolgozásánál, hogy fokról fokra magasabb szinten nézik át a kérdést. Ha Balogh professzor elvtársnak az volt a véleménye, hogy Balő professzor elvtárs jutalmazása indokolt lett volna, ki kellett volna állni ezen véleménye mellett, javaslatot kellett volna tenni. Mindenki jónéven veszi, ha nyilt vitában alakitják ki a jutalmazást. Nem dékáni nyomás, vagy valamilyen más nyomás alapján alakul ki, hanem nyilt vitában. Az elbirálás akkor lesz a legjobb, ha a professzor elvtársak saját intézetükben ugyanigy alakítják ki ezt a véleményt, de soha nem jöhet az ki, hogy ennyi, vagy annyi százalék jár ennek vagy annak. Amit Balogh professzor elvtárs emlitettj ha a fakultások megalakulnak, ak'cor valóban annak megfelelően lesz szabályozva a jutalmazás és igy a munka majd még jobb lesz. Halmai : nem tud mindenben egyetérteni dékán elvtárs szavaival, ^mert hiszen az egyetemek is különbözőképpen dolgoznak és mégis általánosan 10$ a jutalmazási keret. Nem érti, hogy ez ín belül is miért nem lehet a kereteket megszabni. - Zoltán professzor elvtárs szavaihoz megjegyzi, hogy a tanszék 75/6-os jutalmazási javaslatánál figyelembe kell venni, hogy csupán négy tanszemélyzet, egy labor.asszisztens és a tanszékvezetőből áll az intézet. Az összes adminisztrativ Tens 1/2 evx munkát maguk végzik és emellett oktatnak, tehát sokkal na- volt, gyobb a megterhelésük. A végzett munka mennyisége és minősé-f^P?^ a^muri ge alapján úgy érzi, hogy ezek megérdemelték a jutalmat. kajat is ve Eztrszükségesnek tartotta megjegyezni, mert az oktatandók ^eztek._ létszáma náluk is annyi, mint a többi gyógyszerészi intézet- /halmai s. ben, nem beszélve arról, hogy vannak intézetek, ahol nincs is oktatás ebben a félévben, mégis kaptak jutalmat. Petényi: teljes megelégedésre nem lehet ezt a kérdést elintézni. Az alapbizottságok munkája, mely lényeges része a jutalmazás elbírálásának, nem látszik eléggé biztosítottnak. Nyilt vita van ugyan, azonban nem arra vonatkozóan, hogy kik méltók a jutalomra, hanem arra vonatkozóan, hogy mennyit kapjon egy-egy intézet. Nem egyes emberekről volt szó, hanem az egyes intizetek összegszerűségéről. Ezért kellene kidolgozni, hogy melyik intézet mennyit kapjon, mert amig ez ninés meg a vita mindig e körül fog folyni. Hendkivül bonyolult módon
