Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. június 8., VIII. tanácsülés - Az 1954/55 évi dékán személyére javaslattétel - Az orvostuiományi egyetemek jellege más egyetemekhez viszonyítva

klinikán meg kellene szüntetni. Vannak klinikák, amelyek az SZTK rendeléseket kérték, pl. a bőrgyógyászat és egyik sebészet, tehát nem elvileg mondja ezt, csupán a belklinikákra vonatkozóan. Tanársegédei olyan munkát is végeznek, ami megterheli a klinikát, noha nem klinikai feladatok, ilyen az abor- tus-bizottság. -‘-ovábbá különböző hatóságok^ minduntalan orvosokat rendelnek be a klinikáról, pl. vizsgabizottságba, sorozásra. Helyteleniti, hogy ezeket az igényléseket a dékán nem utasitja vissza. Mindezek a felsorolt feladatok megnehezítik a klinika ügymenetét, lehetetlenné teszik az összes orvosbkkal együttes visit tartását, egységes therápia kialakítását, megnehezíti a gyÓgyitó munkát. A klinikán alig van olyan időpont, amikor a tanszemélyzet mind együtt lehet. A gyakorlati oktatás is olyan szétforgácsoltán folyik, hogy mindig lefoglal néhány embert. Csaknem lehetetlenség tudományos megbeszélésre, referáló megtartására összejönni. - A klinika menetét gátolja a gyógyszerek pontatlan kiszolgáltatása is, ami nem az egyetemi gyógyszertáron múlik, űk sem kapják meg pontosan a gyógyszereket, néha hetekig nélkülözik a szükséges gyógyszereket mint pl. intravénásán adható theobromin készítményt, bizonyos hormonkészítményeket stb. - Véleménye szerint a klinika létszáma is alacsonyan van megállapítva, itt az orvosi létszámra gondol, ami abból a szemléletből ered, hogy a klinikákat is közkórházi szükséglet szerint itéltac meg* pedig a közkórházi orvosi létszám mindig botrányosan alacsonyan volt megállapítva. A klinikai létszám még ma is alacsony, ami véleménye szerint nem jó politika, különösen .ha a gyakornokok létszámára gondol, mert a gyakornok létszámának növelése azt jelentené, hogy 3-4 év múlva nagymennyiségű jólképzett orvos állana rendelkezésre. Úgy gondolja, hogy helyesebb volna - a viszonylagos orvoshiány ellenére is - inkább túlméretezni a klinikai létszámot, mintsem a szükségesnél valamivel kisebbre szoritani, Felveita succrescentia kérdését. Neki még -1948 óta soha nem sikerült azt kineveztetnie klinikájára, akit akart volna, ami természetesen a 'tanári tekintélyt nem növeli. - A nehézségek, amiket felsorolt, természetesen a tudományos munkát is hátráltatják.

Az orvosok más dolgokkal vannak elfoglalva, a meg nem felelő fizetés miatt más munkát is vállalnak, ezért már az esti órákban fáradtak, nem tudnak kellően dolgozni.

Megállapítja, hogy az egyetemi oktatási reform által az^elmé- leti tárgyak oktatása, főként az elméleti tárgyak gyakorlati oktatása lényegesen megjavult, igy a fizika, a chémia, az anatómia, élettan, biblogia,^kórbonctan, kórtan, bacteriologia, gyógyszertan oktatása ma épen olyan jó, mint az ő medikus korában Kolozsvárott volt.çA klinikai oktatás viszont a reform keretében rosszabb lett, vonatkozik ez elsősorban a belgyógyászatra. ^nnek oka egyrészt a belgyógyászat tanításának óraszám reductiója, pl. az V.éven az I.félévben a fertőzőbetegségekkel együtt heti 4 óra, a második félévben heti 3 óra, a régi 10 meg 7 és feles óraszámhoz képefct; ez nagyon kevés. A belgyó&yágyászat a gyakorlati^órvоstudomány alaptárgya, ezért a belgyógyászat oktatását a régi nivóra kell emelni. Felesleges a belgyógyászat tanítását 3 részre tagolni, hanem kellő óraszámmal, legalább heti 5 órában 4 féléven át kellene bel- - gyógyászatot^oktatni és a belgyógyászati propedeutikát egy vagy két féléven át. Ez olyan fontos kérdés, hogy gyakorlati orvosképzésünk ezzel áll vagy bukik.

Felveti a káderezés kérdését is‘, ami általános elégedetlenséget szül az ifjúság körében és úgy hiszi, hogy jogos elé- * gedetlénséget. Nem. vonja kétségbe, hogy bizonyos’munkakörök