Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. június 8., VIII. tanácsülés - Az 1954/55 évi dékán személyére javaslattétel

professzor - azt javasolja a dékánnak,hogy az első orvosi szigorlatot erősitsék meg; oda irányuljon a törekvés,^hogy a szűrés o»tt történjék meg harmonikusan az összes első évfolyamot oktató professzorokkal. Az első szigorlat nyilvános, színvonalas és pártatlan legyen, mert ezt semmi nem helyettesítheti. Javasolja, hogy a hallgatók fegyelmezésének kérdését a dékán bizza fokozottabban az intézetek vezetőire, vagyis a fegyelmezés súlypontja az intézetekben legyen. Támogatja a bizottság javaslatát és rendkívül örül, hogy ezzel kapcsolatban a Tudományos ^izottság is szóbakerült. Tudja, hogy milyen nagy nehézségek és problémák vannak ezen a téren, de kéri, hogy a megindult munkát nagy körültekintéssel folytassa a dékán, mert ez a kutató munka további jó menetére és tisztulására fog vezetni.

Örömét fejezi ki, hogy a bizottság javaslata és a hozzászólások ilyen egyhangúan a dékán mellé álltak.

Kiss Ferenc : mint elnök kérdezi, hogy van-e még hozzászólás?

Miután~t”öFb“hozzászólás nincs, felteszi a bizottság javaslatát szavazásra.

A megejtett titkos szavazás során beérkezett 42 szavazat: ebből 35 "lgen"-t, 6 "nem',-et tartalmaz és 1 üres szavazat.

A Tanács túlnyomó többsége elfogadja a bizottság javaslatát és az 1954/55 tan- „ évre dr.Gegesi Kiss Pál egyetemi tanárt választja meg dékánnak.

Kiss Perenc: a Tanács e titkos szavazással önként kifejezhette meggyőződését. Nem volt semmiféle presszió, titkos szavazás mellett igen örvendetes ez az önkéntes megnyilvánulás, mely szerint 35 sz£vazatot kapott a dékán. Üdvözli a megválasztott dékánt és kivánja, hogy a jövőben is ugyanazzal, sőt ha lehet fokozott ambícióval lássa el nehéz tisztségét'és Egyetemünk fejlődését működése segitse elő.

Gegesi Kiss: Hálásan köszöni azt a megtiszteltetést, amivel a Tanács többsége kitüntette, hogy már ötödik éve ismételten a Tanács vezetőjévé választotta. Nagy megtiszteltetés ez és természetéből kifolyólag érzelmileg is érinti őt, Érzelmileg azértj mert a Tanács tagjai azok, akik évek óta - sőtvánnak akik évtizedek óta - nap mint nap figyelemmel kisérhették munkáját, nemcsak mint az egyetem vezetőjének munkáját, hanem mint ^orvosnak, mint klinikai vehetőnek, sőt mint embernek az életét is. Nem kicsiség, hogy olyan nehéz időkben, mint amilyenek országunk, hazánk, népünk az elmúlt 30 évben^Sí^mert épen idén töltötte be 30—ik szolgálati évét az egyetemen - a Tanács tagjai róla olyan tapasztalatokat szereztek, hogy most megint úgy szavaztak, hogy továbbra is vezetőjük legyen. Úgy érzi, hogy ez számára minden kitüntetésnél többet jelent. Bár Pártunk és kormányzatunk a legmagasabb kitüntetésekkel is kitüntette^, mégis ez a bizalom, amivel a Tanács többsége őt körülveszi érzelmileg mindennél jobban érinti, mert a Tanács tagjainak a kifejezett bizalma személyes élettapasztalatukon nyugszik, nem jelen- téseken, feljegyzéseken, négyszemközti "bizalmas” beszélgetéseken. Ezért ezt a bizalmat nagy meghatottsággal köszöni és erőt' ad ez ahhoz a munkához, amit az egyetem — országunk legnagyobb orvos- egyetemének - vezetése jelent.

Az ^.elmúlt napokban — mert természetesen erről a kérdésről beszélgetések történtek - feltette egy elvtárs azt a kérdést,hogy helyes-e J? éven át energiájának jó részét az Egyetem vezetésébe fektetni és nem volna—e itt az ideje, hogy más tefületre for- ditsa. Valóban energiát kell elvonni más területekről az Egyetem