Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. június 8., VIII. tanácsülés - Az 1954/55 évi dékán személyére javaslattétel
- 9 <4 /twifteiirnurtJ&iJ-Uf/í г vezetéséhez, azonban úgy véli, hogyha azoknak a bizalma, akik választották és azoknak a szerveknek a bizalma, akik a választás alapján megbizzák ezzel a vezetéssel, mellette van, akkor olyan feladatról van szó, amit végre kell hajtani és amely feladat meghaladja a sa j árterületét ; a gyermekklinika vezetését és a gyermekgyógyászatot, mert azt is magában foglalja* A budapesti orvosegyetem a magyar egészségügynek egyik fellegvára. x A magyar egészségügy újjáépítése, szocialista jborülott^ valótf^tóíitf**'«. átalakulása az orvosegyetemek munkája nélkül nem oldható meg.' Pontos, hogy ennek az egyetemnek a munkája úgy menjen, hogy a magyar egészségügyet elóbbrevigye. Ezért vállalja a munkának ráeső részét. Ezen tu^emenően úgy véli, hogy a magyar prvosi tudomány művelése is az egyetemeken történik, mert az Akadémiának az orvosi tudományok művelésére intézete nincs. Vita és harc zajlik hazánkban, hogy mi is az orvosi tudomány? Az akadémiai héten alkalom lesz talán ezt a kérdést megvitatni. Éveken át harcolt azért, hogy a tudományt nem lehet kizárólag az elméleti tevékenység: az experimentális pathologia területére korlátozni, hanem az orvosi tudományokban igen fontos része van a klinikai orvosi tudománynak, amelynek előbb- revitele nélkül igazi orvosi iskolák nem tudnak fennmaradni, fokozatosan elsorvadnak. E harcnak bázisa az orvosegyetem és a klinikák. De nemcsak az általános egészségügynek és a tudományiak bázisa az egyetem, hanem igen fontos része az ország politikai életének is. Utalás történt az előbb Rákosi Mátyás elvtárs látogatására. Az ő jelenlétében is emlitette, hogy az a mintegy 12.000 orvos, aki hazánkban működik, átszövi az egész országot és dolgozó népünk rnihden tagjával a legsorsdöntőbb órákban /születés, betegség, halál stb./ kapcsolatban áll*. Az orvosi tevékenység egyben a nép nevelését i3 szolgálja és igy fontos tényezője a politikának. Az orvosokat viszont az egyetem neveli. Ha a Tanács bizalma feléje sugárzik, akkor e tényeknek ismeretében kivánja ezt a munkát - melyhez mint minden embernél, nála is egyéni szempontok is fűződnek - tovább folytatni. Úgy véli, hogy e szempontok azok, amelyek miatt a magyar nép érdekében talán hasznos, ha tovább viszi e feladatok végzését. Egy dolog meghökkentette egy kissé: az elhangzott hozzászólások csak jó tulajdonságait mondták el, de nem hangzott el konkrét kritika, hogy mik voltak a hibái és mit kellene jobban, vagy másként csinálnia* Jó lett volna e hibákat nyiltan megvitatni. Tavaly nem volt ellenzője a megválasztásának, most viszont a Tanács egy része a titkos szavazásban nem támogatta a javaslatot. Azonban a"aem"-mel szavazók nem mondták el, hogy mivel nem értenek egyet, vagy milyen feltételek mellett támogatnák. Ez hiányzott. Kéri, hogy birálják ténykedéseit, mert hiszen minden üg^et idehoz a tanácsülésekre. Ha visszatekint dékáni tevékenységére, nem emlékszik, hogy olyan határozatot hozott volna, ami nem egyezett a Tanács többségének véleményével; mindig súlyt helyezett a Tanács véleményére és azt elfogadta. Arra kéri a Tanácsot, hogy birálják bátran. Kövessék azt a módszerét, hogy nyiltan megmondja jelenlétében mindenkinek, ha nem ért egyet valamilyen véleményével. Ebből a módszeréből néha átmenetileg úgy látszott, hogy neki kellemetlensége is származott, de mégis úgy látja, hogy hosszú távlatban nézve, ez nem rossz módszer, hacsak nincs a kritika mélyén valamilyen személyes gyűlölet, vagy személyes ellentét. Úgy véli, hogy sajátmaga nem merev a kritikával szemben, ha meg tudják győzni, elfogadja a véleményt és igyekszik kijavitani munkáját, ezért kéri a Tanácsot, hogy véleményüket nyiltan mondják meg. ígéri, hogy a Tanacs bizalmának úgy igyekszik elegettenni, hogy legjobb tur maIyarZIlSzsÍ^gy°Ífd?kebtn ifydolgoSik?kében,mert ezzel a C ~
