Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. február 10., V. tanácsülés - Szakérettségisek tanulmányi kérdése
Ratkóczy: súlyos kérdések ezek, am-ik itt most felvetőditek. Kér- dés, hogy egyáltalában szükség van-e még szakérettségisekre? Úgy gondolja, hogy ma már a gimnáziumot végzett hallgatók közül ki lehet válogatni a kivonatos összetételű hallgatóságot. Az egyetemi felvételek létszáma amúgy is kötött, ezt a kötött látsz'mot pedig már ki tudják elégi:eni a rendesen érettségizett hallgatóság köréből. A szakérettségis hallgató rendkivül nagy hátránnyal indul az egyetemen, pl. nem tudnak latint s ez 5 éven keresztül rájuk nyomja a maga bélyegét. Mindig sajnálta őket, hogy mennyivel kisebb alaptudással kell nekik küzködni. Ezt a kérdést mérlegelni kell. _ Tárján: úgy tudja, hogy a szakérettségis intézmény az eredeti .terv szerint is átmeneti intézmény volt. A népidemokráciának ebben a szakaszában sürgősen javitani kellett az értelmiség összetételén. Ma már felemelték az előkészítőt 2 évre, a legközelebbi időben már ilyenek kerülnek az egyetemre. A szakéret L ségisekkel kapcsolatban a beiskolázásnál is merültek fel hibák, nem volt elég helyes a kiválasztásuk, az üzemektől kezdve egészen a káderezést végző elvtársakig súlyos hibákat követtek el, ami akkor nyilvánult meg, amikor a szakérettségisek az egyetemre kerültek. Kétségkívül nemcsak itt történt hiba, hanem a szakérettségis tanfolyamon is, amikor nem volt megfelelő szelekció és olyanokat is az egyetemre engedtek, akikről nyilvánvaló volt, hogy nem fogják megállni a helyüket. Ez a hiba még súlyosabb formában mutatkozott az egyetemen: hatalmas energiát fordítottak a szakérettségisekre még akkor is, amikor előre látták, hogy állják meg a helyüket. Ez a hiba a legsúlyosabb az I. és 1Г.évfolyamon. Másrészt viszont a szakérettségiseknél bizonyos idő kell, amig belejönnek a munkába és amire 2-3 évet eltöltenek az egyetemen, jobban viszonyulnak a tanuláshoz. Ebben látja annak a amagyarázatát, hogy a felsőbb éveken már jobb eredményeket mutatnak, természetesen ennek másik oka feltétlenül az^ hogy kiszűrődnek a nem megfelelőek. Továbbá a szakérettségisek anyagi helyzetében és gazdasági állapotukban. fennállnak még ma is a problémák, sokan nehéz anyagi helyzetben vannak és ez hátráltatja a munkájukat. Mozsonyi ; gyógyszerész vonalon két konkrét példája van arra vonatkozóan, hogy gyógyszerészi pályára irányítottak olyan szak- érettségist, aki nem akart gyógyszerész lenni. Bálint : egyénileg, kell megközelíteni a szakérettségisek problémaira tanszékén személyi barátság alapján próbálják ezeket megoldani. Egy-egy tanársegéd barátjává fogadja ezeket és végig kiséri egyetemi évei alatt. Semmiféle globális rendelkezéssel ezen a kérdésen segiteni nem tudnak, hanem ne szűnjön meg a személyes kapcsolat a vizsga után a szakérettségissel és kisérjék őket végig tanulmányaik alatt. Törő : az elhangzottakon kivül van még egy probléma, amivel ma- günk''is ho zájárultunk ahhoz, hogy nem tudjuk ä szakérettségis kérdést előbbre vinni. A vizsgákra való kiírásnál rendkivül nagy liberálizmus érvényesül. A szakérettségis úgy gondolja, hogy akkor megy vizsgára, amikor ő akarja. Erre rendkivül sok példa van. Bebizonyosodott, hogyha valaki a szigorlat idején nem jelenik meg, akko-r - ez általában a többi hallgatókra is vonatkozik - egy bizonyos idő múlva újra kiírják, szintén nem jelenik meg, majd egyszercsak pót szigorlat formájában megjelenik. Ez azt jelenti, hogy maga igyekszik megválasztani a kellő időpontot. Ezek kevés kivétellel évismétlők és minden vonalon komoly aggódalomra adnak okot és rontják a többi hallgatók előmenetelét és az évfolyam fegyelmét. Van olyan szakérettségis ■ ' 2M
