Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. február 10., V. tanácsülés - Szakérettségisek tanulmányi kérdése
- 15 ÁU(a hallgató, aki elbukott már három-négyszer és ennek dacára állandóan újra jön szigorlatra. Ez komolytalanná teszi a vizsgát, az volna helyes, ha a tanulmányi osztály 3 bukás után megkérdezné a tanszéktől, hogy az illető alkalmas-e az orvosi tanulmányok- rá? így megtudhatná, hogy az illető nem érdemel-meg'még egy szigorlati lehetőséget, ugyanis előfordulhat az az eset, hogy 3-4 vizsga után valamit ki lhhet szoritani az illetőből és átengedik, de ex nem ez a feladata véleménye szerint a professzornak, azonkivül rendkivül rossz hatással van'a többi hallgatókra és azokra a szakérettségis hallgatókra, akiknek megvan a képességük, de nincs elegendő ambitiójuk. Parkas: Tarján professzor elvtárs már megvált szólta, hogy milyen politikai célkitűzés volt a szakérettségis intézmény, azonban nem csak politikai oka volt és nem csak az, hogy minden szakterületen óriás káderhiány volt, han.em az is, hogy a 20-30 éves embereknek nem volt lehetőségük a múltban a tanulásra, köztük voltak kiváló emberek, akiknek rövidebb előképzettség után az egyetemi végzettséget megadni nemcsak az ő saját érdekükben volt helyes, hanem a társadalom érdekében is. Minden ilyen intézkedésnél bizonyos rizikót kell vállalni és ezt vállalta is a kormányzat és a társadalom és biztos, hogy ez meg is érte, mert a statisztikát u ,yis lehet nézni, hogy hány köztük a kitűnő. Más szakmák területén is az a tapasztalat, hogy vannak a szakérettségisek közöti kiválóak. Á kiválasztásuknál történt sok hiba, egyrészt már a jelentkezésnél is, mert az üzemek nem engedték el a legkiválóbbakat, mert azokat ók a saját területükön kívánták továbbkápezni, másrészt teret engedtek olyan nézeteknke, ho ;y mivel nem birják a fizikai munkát, beteg emberek, menjenek tanulni. Ez Összefügg azzal, ho0y olyan sok a beteg a szakérettségisek között. Bizonyos fokig volt azután a jelentkezőkben egy elképzelés az egyetemi diákság életéről, ezt könnyebb útnak képzelték. Az elosztó bizottságok is elkövették azt a hibát, hogy felvettek olyan embereket, akiket nem lett volna szabad felvenni, s ezek az emberek nehezítik a helyzetet. Lényegében a szakérettségis kérdés gyorsan meg fog .oldódni, mert már több szakérettségis tanfolyam nem indul, a mostani I.éves előkészítő után jövőre már I.évre nem vesznek fel és a szakérettségis oktatási is állandóan javul. Nem áll helyt azonban az a megállapitás, hogy sok szakérettségis kényszerive lett - esetleg a. gyógyszerészeknél - de orvosi vonaléin nem, ez inkább a ros^z tanulók utaólagos védekezése. Az a véleménye, hogy visszamenőleges a kérdés xak sok értékelést nem kiván, azzal kell most foglalkozni, hogy a jelenlegi szak- érettségisekkel mit csináljanak. Törő professzor elvtárs szavaira megjegyzi, hogy itt az egyetem részéről történtek hiá- . nyosságok, azonban ez összefügg azzal, hogy sokszor évközben .nem. támogatták a szakérettségiseket és igy a félév végén kellett velük elnézőbbnek lenni. Tóth elvtárs referátumának végén felsorolt rendszabályok még nem kielégitőek, még alaposabban meg kell a kérdést vizsgálni és arra kell törekedni a felsőbb évfolyamokon, ho0y minden egyes szakérettségisből jó orvost csináljunk. A gyenge képességűek kihullanak az I. és II,év végén. Az ismétlőkkel kell törődni és feltétlenül igaza van Törő professzor 'elvtársnak, hogy beszéljék meg először a tanszékkel, hogy az évismétlőknél miként döntsenek. Ratkóczv; kérdezi, nem lehotne-e a szakérettségiselmek e^,y kis latin kurzust beállitani, hogy valamit javítsanak a tudásukon?
