Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1952-1953
1952. szeptember 24., I. tanácsülés - Tanulmányi ügyek
10 Straub: 6 nem ß.zt mohdja, hogy miután letette a szigorlatot, zárják lei "az illetőt, hanem, hogy az-Egyetem miért nem él azzal a jogával, hogy aki évismétlő és az utóvizsgán is elbukott, kizárja az Egyetemről. Kiss : Straub professzor lényeges kérdést vetett fel, sokkal lé- nyegesébbet, mint ahogy a felsőéveseket oktató professzorok gondolj ^ák. Többször kifejtette már, hogy a'húzás a vizsgákon nem 'megfelelő, mind a két félnek megköti a kezét. Ha a hallgató pl. négy kérdést liuz,'kettőre nem tud válaszolni, de'kettőre megfelel, át kell engedni, akkor is ha tudjuk, hogy nincs‘felkészülve a tárgyból. Nagy probléma ez akkor, amikor a hallgató magasabb év- folyámrá kerül. Kérdés, hogy a statisztika, mely olyan gyakran szerepel a megítélésnél, helyes-é va£y sem ? Mindenkit nagyon befolyásol ez, mert mindenki tudja, hogy a statisztika alapján Ítélik meg a tanszék munkáját, hogy milyenek a kalkulusok az év végén. Aggodalommal látja, hogy a kalkulus előtérbe hozása és a formális vizsgakérdés húzás egy pár év-után gyengébb belső eredményre vezet. Külsőleg formálisan jó ez a rendszer, de a belső igazsága nem elég. Később nehogy kiderüljön, hogy a hallgatóságnál*: -nincs meg az a belső-felkészültsége, mint amit a jegy mutat. Bálint: Vissza kell tírni arra a rendszerre, hogy minden bukásról jelentést küldjenek be a dékánnak, mert rendkívül nagy különbség van bukás- és bukás között. Van, hogy a hallgató csak egy fejezetet nem tud, ezért el kell buktatni, de az ilyen megérdemli, hogy újabb vizsgaengedélyt kapjon. A tanári véleményt pontosabban kel^I^allgatni. Zol tán: a hiba ott von, hogy görcsösen ragaszkodnak a szabályokhoz, Straub professzor•elvtárs is itt követte el a hibát. Nem szabad görcsösen ragaszkodni a formákhoz, mert akkor elvesztik tartalmukat. < Kiss :nem olyan egyszerű ez a kérdés, mert a hallgatóság nagyon ragaszkodik hozzá, szó sem lehet arról, hogy ha kihúzott egy kérdést, azt ne fogadják el. Straub: éppen azért mondta, hogy úgy érzi hibát követett el, ami- kor túlságo s an ragaszkodott a formákhoz. Segítséget kér a tekintetben, nehogy érdemtelen jusson tovább, mert ő is úgy hiszi, hogy adott esetben nem helyeá, ha nagyon ragaszkodnak a formákhoz. Dókán: elsősorban igen veszélyesnek tartja Kiss professzor kije- 1ente cet, hogy az intézet munkáját a kalkulusból Ítélik meg, erről szó sincs", ez teljes liberalizmusra vezetne. Természetes, hogy a tanszéknek nem az a feladata, hogy a vizsgát elvégeztesse, hanem, hogy az anyagot a hallgatóknak megtanítsa. Vannak kiváló hallgatók - mintegy 60 $ - akiket nagyon kényelmes tanítani, 20fonál még minidig nincs komoly feladat, ezek a közepesek, akik kisebb támogatással ugyancsak megfelelnek, de marad 20 $, ezekkel kell törődni és másképen foglalkozni mint korábban. Nem ^ugy,hogy átcsússzanak a vizsgákon, hanem úgy, hogy minden nehézség ellenére az anyagot megtanulják. Természetesen-a kalkulusból jön ki, hogyan végezték ezt a munkát. Amit Straub professzor felvetett, azzal egyetért, a vizsgáztató úgy vezetheti a vizsgát, hogy «&on-
