Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1952. június 18., XIII. tanácsülés - A II.sz. Belklinikán üresedésben lévő docensi állás betöltése - Tanulmányi ügyek
hogy előadás nélkül spontán tudjanak tanulni és ezzel a fejlődési fokukkal számolni kell. A vizsgákon nem tudják a belgyógyászatot olyan érdelemben, ahogyan kivánatos volna, felületes adatokat tudnak. Kérdezi, hogy miért jó az oktatásnak ezt a módjót, ami a Szovjetunióban bevált, megváltoztatni. Ha ott bevált és itt nem, akkor azt jelenti, hogy az oktatási módszerünk nem jó, tehát akkor ezt az oktatói módszert kell megjavítani a megadott keretekben. 3a a keretet megváltoztatják, akkor való- szinüleg az oktatás még rosszabb lesz. A IV.évesek véleményét tolmácsolja, amikor arra kéri a Tanácsot, hogy a tavaly kipróbált reform egyelőre maradjon meg és igyekezzenek az oktatási módszerüket meg jobbá tenni. Olasz: A beépítéssel nem változott a túlterhelés, csupán egy szigorlatra nagyobb anyaggal kell elkészülni, ez formalizmus. Az anatómiát másfél éves tárgyként tervezték, tehát a hallgatóságnak ugyanazt az anyagot másfél év alatt kell megtanulni. Ebből sok jó nem származhat. Ugyanazt az anyagot rövidebb idő alatt nem képes becsületesen elsajátítani, ez feltétlenül nivó- csökkenésre fog vezetni. Az a véleményük, ha rövidebb idő alatt kell vizsgázni egy tárgyból, akkor annak a tárgynak az anyagából azokat a részeket, amik nem olyan lényegesek el kell hagyni. Ha ez nem lehetséges, akkor nem helyes, hogy a tematika maradjon a r*égi és ne legyen rövidítés, amikor az oktatási idő megrövidül. Ez igy szintén formalizmus. Dekán egyet elen olyan felszólalás sem hangzott el, mely szerint a múlt évben érvényben volt tanrendet és órarendet lényegében megváltoztatni helyes volna. Ahogyan a felszólalásokból kivette a múlt évi tanrendnek bizonyos fokú továbbjavítása szükséges. Ezt a továbbjavitást egyöntetűen úgy gondolják, hogy az oktatási módszerünket kell javitani, amit különösen Kiss Ferenc professzor fejtett ki, hogy a rokon szalmákkal, az évfolyamok társszakmáival nem csak tervet, hanem ellenőrzési rendszert és pontosan egybehangolt vizsgarendszert kell kialakítani. További döntő kérdés, hogy az ifjúság véleménye szerint, csak akkor lehet az évfolyamokat szükiteni, ha a tematikát is beszűkítik, ha ez nem történik megjá, akkor az oktatási idő megröviditése nem jelent javitást a túlterhelésen, 'mert rövidebb idő alatt kell megtanulni az anyagot. 2./ Az ifjúság túlterhelése szempontjából a 36 heti óraszamot nem lehetne-e tullppni, vagyi s elf ogadni Rusnnyák professzor javaslatát és 58 órára felemelni az óraszámot. Hedri: a múlt tanévben heti 58 óra volt. Dékán felolvassa a múlt évi heti óraszámokat: I.évf. 54 óra, Il.évf. I.félév 57, II.félév 55, Ill.évf.I.f.57, II.f.55, IV. évf.I.f. 58,II.f.57, V.évf. mindkét félév 42 óra. Hedri: az első évfolyamokon tehát alacsonyabb volt az óraszám, a felsőbb évfolyamoknál magasabb. Javasolja, hogy Fogadják el Rusznyák professzor javaslatát. Dékán elhangzott olyan vélemény is, hogy még ez az óraszám is ami a múlt evben volt, bizonyos túlterhelést jelent, tehát szükséges volna, hogy a professzorok foglaljanak állás atekint;étben, ho^y' mennyi az az óraszám, amit legmagasabb teljesítményként elérhetőnek és szükségesnek^tartanak. Felvetették azt is, hogy a gyakorlati órák tulajdonképpen nem olyan megterhelőek, \ az elméleti órák fárasztanak inkább, mert azokat otthon meg P kell tanulni. A gyakorlati órák inkább segitik az elméleti órák anyagának megtanulását. Ha igy nézzük az uj tervezetet,
