Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952

1952. június 18., XIII. tanácsülés - A II.sz. Belklinikán üresedésben lévő docensi állás betöltése - Tanulmányi ügyek

látja biztosítottnak ezen uj javaslat szerint. Nekik nemcsak fizikát kell tanitani,hanem matematikát is. Az uj tervezettel szemben maga részéről nagyon szkeptikus, a legszebb feladatokat, amiket kitűztek maguk elé nem fogják tudni megvalósítani. Mindemellett a hallgatóság a tanrenden kivül a régi óraszámot el fogja tölteni az intézetben, mert problémáival fel fogja keresni atansegédszemélyzetet.

Straub: nem helyes at az álláspont, hogy a. tavalyi tanrend a legjóbb, mert nem lehetn-ek megdégedve az eddigi oktatási eredményekkel, ha állandóan fejlődni akarnak, tehát a tavalyin kell javitani.Az oktatás nivója sokat emelkedett, ami nemcsak rajtuk múlott, hanem a hallgatóságon is. Az idei első évesek jobbak voltak a tavalyiaknál és akiket most fognak felvenni még jobbak lesznek, tehát nem helyes álláspont, ha ragaszkodnak a múlt évi tanrendhez. Hanem szerinte a Tanács követett el hibát akkor, amikor nem tett javaslatot a jövő évi tanrendre vonatkozóan, mint ahogy Kákosi elvtárs is megmondotta, hogy innen kell a javaslatoknak elindulni, miért kell fenntről jönni a tervezeteknek, ahonnan máskép látják a helyzetet. Elmulasztották ezt a javaslatot és most fe,jbe vannak vágva egy uj javaslattal, melynek nem tudják teljes lényégét felmérni.

A tárgyak beépitése elleni harcot nem érti meg teljesen, nem közömbös, hojy hány vizsgából készül a hallgató. Á vizsga, legyen az szigorlat, kollokvium, vagy beszámoló nem azon múlik, hogy minek nevezik,’ hanem hogy a tanár hogyan tartja a vizsgát.

A beszámolót is tarthatja a professzor. Érdemben nem tud javaslatot tenni, csak a figyelmet hivja fel arra, hogjr ne alakuljon ki az az álláspont, hogy minden maradjon a régiben.

Kiss; különbséget kell tenni a klinikai előadások és az I. és

II.évesek részére tartott előadások között. Tarján professzor nagyon helyesen mutatottrá, hogy nekik mennyire sokrétű feladatuk van. Az I. és II. évfolyamon a hallgatóság még görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy ha röviden is, de a tárgy hangozzék el a tanteremben, csak a második évben kapcsolnak rá a dolog lényegébe. Az első éven még nem veszik komolyan azt, amit előadnak nekik, csak a második évben értik meg. Kéri, hogy vegyék ezt figyelembe, hogy az I. és II. éven nagy nevelő munkát is végeznek az elméleti intézetek és a klinikusok már sokkal jobb anyaggal dolgoznak. Straub péofesszor álláspontját megérti,de szerinte intern módon az anyag átrendezésével többet érhetnek.el, mint az egész tanrend átdolgozásával. Aprofesszorok el tudják rendezni úgy maguk között az anyagot, hogy ezzel sokkal több eredményt érnének el.

Zinner: ha a beépitett tárgyakból is vizsgát kell tenni, akkor hogyan takarítanak meg vizsgákat a beépites által. A szigorlatok száma nem emelkedik a beépitett tárgyak különválasztásával sem, mert a belgyógyászat és sebészet lemondott egy-egy szigorlatról.

Hedri: arra vonatkozóan, hogy a kollokviumokat és beszámolókat a professzorok tartsák, meg kell mondani, hogy a klinikusoknak gyógyitó munkát is kell végezni. A manuális szakmákban 6-8 órát kell a műtőben tölteni, teljes képtelenség, hogy a kollokviumokat is ők lássák el.

Magyar: hiányolja, hogy a medikusság nem szól hozzá. A IV.évesek jól ismeri. A vizsgákon az derült ki, hogy speciálisan a^ belgyógyászatból a hallgatók csak azt ismerik, amit az előadáson hallgattak, nem jutottak még olyan fejlődési fokra, hogy