Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952

1952. június 4., XII. tanácsülés - Rákosi Mátyás elvtárs egyetemünkön történt látogatásáról beszámoló

Bikáni köszöni a kiegészítést, valóban ezek a szempontok nind tárgyát képezték az értekezlet anyaginak és valóban Így zajlottak le.

Árra a kérdésre, hogy az értekezlet levihető-e a dolgozókhoz az a válasza, ^hogy a professzorok vigyék le minél szélesebb körben és tudatosítsák Rákosi elvtárs látogatását az Egyetemen és az értekezlet anyagát.

Zád or t szombat délután 3 óra után, amikor visszamentem a klinikára, alig vártam, hr§y valakivel találkozzam. Baranyai elvtárs ült az ebédlőben és a kérdésemre, hogy találd ki kivel ültem együtt, rögtön azt válaszolta Rákosi elvtárssal. Honnan tudod? kérdeztem» Úgy ragyog az arcod, hogy nem lehetett más.

Igen élvtárBak szombat délelőtt nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, azok is, akik már találkoztak Rákosi elvtárssal és azok is, akik most beszélgettek vele először életükben.

Izgatottan lestük az ajtót, vájjon ki jön el közzánk az Egyetemre? Mindnyájan meglepődtünk, de azonnal határtalan örömöt éreztünk, amikor Rákosi elvtárs megjelent a tanácsterem ajtajában. Mindnyájunkkal kezetszoritott ás nagyon boldognak éreztem magam.Kezet foghattam azzal a* emberrel, akinek a neve a legmegbecsültebb a magyar dolgozók előtt. Kezet foghattam azzal az elvtárssal, aki a börtönben 16 éven át értünk harcolt, azért hogyhi most békében és jó körülmények között nevelhessük gyermekeinket, képezhessük a jövő szocialista Orvosait, Kezet foghattam azzal az emberrel, akit a különböző gyűléseken nap nap után milliók éljeneznek, akinek a nevét az egész világon ismerik, akit forrón szeretnek Koreában, a Szovjetunióban, Kínában és mindenütt, ahol dolgozók élnek. Ott ültünk három es fél órán át egy asztalnál ás a kívánságainkat jegyezte az az ember, akinek a nevevel indultak rohamra a spanyol szabadságharc hős magyar katonái.

Rákosi a legjobb Apa, minden dolgozó a fia - szív alja a kis úttörő és a legjobb Apa asztalunkhoz ült es mi meghat ottan vettük körül ás lestük minden szavát, minden mondatát, bölcsességét csodáltuk, mellyel azonnal meglátta problémáinkat és azonnal megmutatta mi a helyes, hogyan kell elvégeznünk a felvetett feladatokat:, - Törjék a fejüket maguk is, mondotta egyszer, hiába ilyen a népi demokrácia, mindenkinek törni kell a féjét^"Segíts magadon, az Isten is megsegít"."Nem fukarkodunk, amire szükség van az orvosképzésh-r, a népi demokrácia megad mindent", válaszolta az egyik professzornak, Be szeretné hallani, milyen a politikai fejlődés az egyetemen, mert havonta 9000 levelet kap és azokban időnként panaszaié akad a professzorok politikai beállítottságára. Több és jobb fehérneműt ad a népi demokrácia, többen üdülhetnek a Balatonon, javul-e a régi professzorok yogftíkai bcádli- totteága? Ezek a kérdések az oktatókra is vonatkoznak. A válaszokból kiderült, hogy határozott fejlődés van, A Dókán elvtárs egyben megemlítette a professzorok és az•oktatók anyagi ellátottságát, amit Rákosi elvtárs pontosan feljegyzett füzetébe és mosolyogva' negjegyezte, hogy "anyagi gondjaim nekem is vannak"» Tudjuk nagyon jól, mit értett ezalatt, ő az egész ország ''gondjait is viseli a vállán, minden dolgozóval együtt érez, hiszen egész életében azért harcolt a legnagyobb -életveszélyek között, a fasiszta bíróság előtt is, hogy ebben az országban minél előbb megszűnjenek a dolgozók anyagi gondjai* Közben nem feledkezett meg arról sem, hogy figyelmeztessen mindnyájunkat és nekünk kötelességünk dolgozótársaink figyelmét erre felhívni "harcolnunk kell olyan ' . tervek ellen is, melyek 50-100

év elmaradásait az első ötéves tervben akarják helyrehozni". Ma mé§ takarékoskodnunk kell és tervszerűen kell építenünk mindig, hogy céljainkat meg is valósíthassuk. Es ekkor eszembe jutottak Rákosi elvtárs