Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1952. június 4., XII. tanácsülés - Rákosi Mátyás elvtárs egyetemünkön történt látogatásáról beszámoló
B V /? SO segítséget kaptak, a tan segéd személyzet objektiven mérlegelte ezeket a kérdéseket és nem figyeltek fel a probléma lényegére. Rákosi elvtárs jelenléte döntő mértékben segítséget nyújtott atekintetben is a tanerőknek, hogy az ifjúság kérdéseihez politikával szóljanak hozzá. Veit mástanulsagos probléma is, Rákosi elvtárs megkérdezte, vannak-e osztályellentét szerű problémák az Egyetemen? Mondták, hogy elnyomás nincs, de kétségtelen varrnak olyan esetek, hogy nem foglalkoznak elég alaposan a munkás-paraszt hallgatókkal. Az ösztöndió-, könyv-, segélyjuttatásban részesülnek, de nem tudták megtalálni eléggé ezekkel az emberekkel a szoros kapcsolatit, mert van egy bizonyos félénkség, kisebbségi érzés bennük. Ennek a kérdésnek eddig nem tulajdonit ottak fontosságot, de most foglalkozni fognak vele» Nemcsak formailag, hanem t "talmilag is jobbé teszik a munkás-paraszt hallgatókkal való foglalkozást. Rákosi elvtárs mondotta, hogy segitsen mindenki magán a népidemokrácia ált' 1 adott x ^litikai és gazdasági alapokat felhasználva, A hallgatóság'általában hajlamos arra, hogy mindent mástól várjon, vagy feletteseit szidja és nem magi* harcol, hanem mindent a felsőbb szervektől vár el. Rákosi elvtárs szavaiból megértették, hogy nem panaszkodni kell, hanem javasolni és nemcsak javasolni, hanem harcolni is a problémák megoldásáért. Haynal: a katonai orvosi pályával kapcsolatban azt mondta, hogy nem gondolta, hogy az ifjúság hazafiatlanságból nun jelentkezik a hivatásos katonai pályára, hanem hogy az orvos a jelenben és a múltban sem szerette a katonai életformát és a csapatorvosi működés nem elé- gitette ki ambitioját. A Dékán beszámolójának kiegészitéseképen további részleteket mond el az értekezletről, Rákosi «re Ír ''^helyett és ur megkérdezte, hogy a nők nincsenek-e elnyomva? Azt válaszolták, hogy nincsenek, sőt. Mire Rákosi miniszterelnökhelyettes ur tréfásan azt mondta, hogy vigyázzanak ne engedjék magukat a nőktől elnyomni, további felmerült kérdés volt, hogy miért vészitett az orvosi pálya vonzóerejéből, amit a pályára való jelentkezés számának apadása mutat. Azt hiszi, hogy ezt a kérdést az értekezleten elhangzott megjegyzések nem merítették ki és ezzel a kérdéssel az Egyetemnek bizottságilag kellene foglalkoznia és vizsgálata eredményeit feljebb kellene vinnie, hogy az ország szempontjából fontos kérdést megfelelően megoldhassák. Nem elég annyi jelentkező, mint amennyi a felvételi keretszám, mert kívánatos, hogy fölös jelentkezésekből a legjobbakat válogathassák ki. Eelmerült az ösztöndíj elégséges voltának kérdése. Noha jelenleg több az ösztöndij mint a múltban volt, az derült ki, hogy a 400,- Pt—bőikévés marad költőpénzül, Rákosi miniszterelnökhelyettes ur drágálta a diákszállók árát. Az orvosegyetem tanárainak kellene foglalkoznia ezzel a ponttal és talán a diákszálló árának csökkentésével lehetne az ösztöndíj reális értékét emelni, A szünidő kérdésében Rákosi miniszt-zk > ’ helyettes ur hangsúlyozta, hogy nem akarják, hogy a pályavégzett szigorló fáradt ember legyen, hanem friss munkaképes, ezért is helyeselte, hogy a diákság a megfelelő szünidőt megkapja; természetesen az egyetemi évek alatt a szakmai tanuláson kivül el kell végezniök a katon i szolgálatot is, mert a diákoknak is ez a kívánságuk,, A Tanácsnak tehát a félévi és évvégi vakáció kérdésével is kellene foglalkoznia. Az egyetemi szabályzat is előir félévi szünidőt és a nyáron is minden kötelezettség mellett legalább 1 hónap szünetet kellene biztosítani. Végül felteszi a kérdést a Dékánhoz, hogy Rákosi miniszterelnökhelyettes úrral tartott bizalmasnak minősített értekezletről a klinikai dolgozóknak beszámolhat-e?
