Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1951. szeptember 6., I. tanácsülés - Dr. Babics Antal beszámolója
11 lyenk^nt még a szerényebb keretű épületekben is igen jól dolgoznak. Megállapítja itt, hogy idehaza etekintetben túl igényesek az emberek. Mindenütt van fogászatról szoló felvilágosito plakát és külön gyermek-fogászatok is vannak. Ezen a területen rendkívül fejlett a megelőzés, mert a kisgyermekek fogát is állandóan ellenőrzik, xgen fontos kérdés a korházkultura. űrről itthon más fogalmak vannak, mert azt hisszük, hogy a kurházkultura abban áll, hogy a Kórház tiszta legyen, az orvosok fehér köpenyben járjanak, az injectiokat helyesen adják sb. Ott ez csak egy része a kórházkulturának. A szovjet kórház kultúra célja, hogy a beteg otthonosan ’rézzé magát a kórházban és hogy elfelejtessék vele a betegség tudatot. Pl. meglátogattak á« többek között egy kisebb kórházat is, amelyben 13o beteg volt. Az épület régi, 4o éves, de amikor beléptek egészen más levegő csapta meg, mint itthon. Az előtérben a folyósokon mindenütt szőnyeg és virág van, rádió és filmvetítő gép, ahol a betegek maguknak vetítenek egészségügyi filmeket. Teritett asztalok vannak fehér abrosszal, ahol közösen étkeznek a járóbetegek. A kórtermek közepén futószönyeg, minden beteg éjjeliszekrényén egy kis rádió,amin vagy a kórház által közvetített műsort, vagy a városból leadott műsort lehet hallgatni.Igen nagy rend van a kórházakban, de a betegek is máskép viszonyulnak a kórházakhoz. Délután 2-4-ig minden kórházban silentium van. Egy pszichiátriái intézetben a kórház kultúrának különösen gyönyörű formáját látták. Amikor bementek, a szokásos meleg hangulatos kép fogadta - nem volt az embernek az az érzése, hogy elmeosztályra került.Itt is a folyósokon végig szőnyeg és virág, pamlagok, amelyeken a gondosan és tisztán felöltöztetett betegek ültek, körülöttük sok ápoló. Az elmekórház gyermek- osztályán azokat a gyermekeket, akik már javultak, kiveszik a többi' közül és átteszik őket az u.n.szanatóriumi osztályra, ahol foglalkoztatják különböző módon. A gyermekosztály tantermi részének két tanterme van, ahol pedagógusok tanitják őket. Agyerraekek a kertben is foglalkoznak, sőt van egy kis állatkertjük, ahol ők maguk gondozzák az állatokat. Még csodálatosabb amit kb 3oo km-el Moszkván kivül egy erdei szanatóriumban látott. Itt 36o gyermeket ápolnak, akiknek csont- tuberculosisuk van. Ebben a kórházban 3 napot töltött 's életének egyik legszebb élménye volt. 4oo holdas erdőben van ez a kórház elhelyezve egy kastélyban, arai valamikor egy német báróé volt. Nyáron nem használják az épületet, me rt a gyermekek állandóan az erdőben a fák alatt vannak, minden ágy kerekekkel van ellátva és minden évfolyamhoz tartozik egy fedett pavilion, ahová elhelyezik az ágyakat, ha az idő rossz. A VI.évtől kezdve minden évfolyamon iskola van, az ágyakhoz irulap van szerelve és a vizsgákat nem a helybeli pecago- gusok, ill.tanitok tartják, hanem kivülről jön a vizsgáztató is, hogy a vizsgák komolysága ne szenvedj eioV^'A gyermekek szabad idejükben foglalatoskodnak,de minden szórakozást is biztosítanák számukra. A delegátio tiszteletére előadást is rendeztek, zeneszóra labdajátékot. mutattak be, párjeleneteket adtak elő, sőt balett táncot is imitáltak. A gyógykezelés is nagyon érdekes. A gipszágyakat olyan gonddal készitik, hogy művészeket vonnak be a kidolgozásba. Az egyetemről beszélve megállapította, hogy rendkívül nagy a fegyelem, a professzorokat nagyon tisztelik. Volt az egyetem dékánjánál, akivel hosszasabban beszélt, s araikor kikisérte egy termen mentek keresztül, ahol épen felvételi vizsga volt. Amikor a dékán belépett, mindenki felállt, majd a dékán odament az egyik felveendőhöz és kedvesen elbeszélgetett vele. A^fegve^em különben^minden vonálon igen nagy, de érezni, hogy belülről jövő tiszteletből fakad.A professzo'
