Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1951. szeptember 6., I. tanácsülés - Dr. Babics Antal beszámolója
12 rok szívesen mennek a nép közé tanítani. Elmondja, hogy egyszer este sétálgatott a Gorkij parkban, ahol nagy csoportosulás volt a sétálók között. Kiderült, hogy egy professzor tart előadást a csillagok törvényszerűségéről. Másik helyen egy másik tanár a motorokról beszélt a fiataloknak. A professzorok között nincs súrlódás, a hazaszeretet mindenkit összefűz, még az idősebb emberek is a ma nyelvén beszélnek. Erre példaként megemlíti, hogy egy megyei kórház 64 éves igazgatónőjével beszélgetett, nála voltak látogatóban. 28 éve van a kórházban. Szobája tele volt régi csal di kopekkel, de köztük függött Sztálin elvtárs képe is. A kórház kicsi, de minden osztálya megvan, s amikor megkérdezte, hogy ki hozta ezt ilyen szépen össze, az igazgató azt felelte, hogy nem ő, hanem mindnyájan együttesen, de nekik könnyű volt ezt megcsinálni, mert rájuk vigyáz áztálin elvtárs,- és ugyanakkor szinte könnyes szemmel felnézett Sztálin képére. * hazaszeretet mindenek félévit áll, a fegyelem kérdésében pedig azt érzi az ember, hogy mindenkinek az életéhez hozzátartozik. Mindenütt, bárhol az emberek együtt vannak, fegyelmezetten a később jövők odaállnak az utoiso helyre. A fegyelemhez tartozik a rendkívüli tisztaság is, az utcákon a gyufát sem dobja el senki, mert olyan tiszta az utca. .olt a továbbképző kórházban, üz egy nagy kórház, ahol a szakorvos- és továbbképzéssel foglalkoznak. 23oo ágya van, 5o osztálya, ez sem mai épület, ellenben belülről olyan barátságos, mint amint a többi kórházakról azt már elmonnaotta. Minden osztály élén professzor áll. A kórház igazgatója féld a gyógyitó munkáért. Jellemző az egymáshoz való viszonyra, hogy araikor ott voltak, valamiről szó volt, hogy azt ott hogyan csinálják, az igazgató bekérette a kórbonctan professzorát s mikor az idős akadémikus az ajtón bejött, az igazgató felállva üdvözölte, de ugyanakkor az öreg akadémikus udvarias kedvességgel azzal válaszolt, hogy "rendelkezésre állok igazgató elvtárs". Az egyetemen egyébként a számunkra nem sok az ismeretlen,mert Petrovszkij és Szanozskov professzoroktól már eddig is sokat megtudtak. Ee azért folytonos fejlődés van, legújabban a 6 esztendőben már profilírozzák a hallgatókat egyes szakmák felé. A káder kérdésre igen nagy gondot fordítanak, az egyetemen azok maradnak, akik tanulmányi éveik alatt szakmailag és politikailag a legkiválóbbak. A szakorvosokat úgy képzik, hogy a fiatal orvos vidékre megy 3 évre s ha jól dolgozik, akkor beküldik 1/2 évre szakorvoskéozásre, utána ismét 2 évre visszaegy eredeti munkahelyére és szakmájában tovább dolgozva, újabb két év múlva lesz belőle szakorvos. Minden orvos és a szakorvosok is bizonyos időközökben továbbképzésben részesülnek. Az orvosi egyetem 4 részre tagozódik: Általános orvosi, gyermekgyógyász, hygiénikus és fogorvos. Gyogyszerészképzés szintén külön van. Az első három évben mindenki egyforma kiképzést kap, de a negyedik évben pl. már aki gyermekgyógyász lesz, gyermek- sebészetet tanul. Bucsuzáskor a miniszter informálódott, hogy miket láttak és milyen tapasztalatokat szűrtek le és azt a tanácsot adta, hogy fontos, ha az elveket elviszik magukkal, mert azok megmutatják, hogy othon miket lehet megvalósítani. Külön felhívta, a figyelmet, hogy csak azt vigyék magukkal haza, amit jónak ismertek meg és a hib'kát, amiket ők munka közben elkövettek itthon ne ismételjék meg újra.
