Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952

1951. szeptember 6., I. tanácsülés - Az 1951/52-es tanév megezdésének kérdése

- 7 Másik kérdés az osztályozás. Javasolja, hogy ha az illető nem felelt meg, a gyakorlatvezető tanársegéd Írja he a professzor katalógusába az illető neve mellé, hogy nem tudott felelni, a professzor azután ott mindenki előtt kihívja és megkérdezi, hogy miért nem tudott. Ez alig vesz el időt az órából és rendkívül komoly nevelő hatása van a hallgatóságra. Ha e szerint a módszer szerint járnak el, a hallgatóság érezni fogja, hogy nemcsak a gyakorlatvezető, hanem a professzor ellenőrzése alatt is áll. Ma még nincs meg a kollektiv felelősségérzet a hallgatókban azért szükséges a fokozott ellenőrzés.

A vizsgára való előkészítés ne a vizsgaidőszak első napjaiban történjék, a vizsgákra szintén folyamatosan kell előkészíteni.

A tanfegyelem helyreállításával és a folyamatos tanulás ellenőrzésével kell elérni, hogy a vizsgaidőszakban csak át kelljen venni az anyagot.

A gyakorlati oktatás további javítása érdekében komoly erőfeszítéseket kell tenni, az eddigi hibákat, kis előadás, rossz szervezés fel kell számolni. A szimultán oktatás bevezetésével a gyakorlati kiképzést el kell mélyíteni, hogy valóban megkapja a medikus azt, amire a gyakorlati életben múlhatatlanul szüksége lesz.

Idetartozik az évfolyamokkal való értekezletek tartásának kérdése is. Náluk a csoportvezetők időnként elmondják az oktatásra vonatkozó véleményüket és nagyon fontos, hogy képet kapjanak az ifjúság véleményéről. Pontos továbbá a professzor kapcsolata az oktató személyzettel. Petrovszkjj professzor sokszor beszélt arról, hogy időnként, különösen uj fejezeteknél megbeszélést tartson a professzor a tansegédszemélyzettel, hogy hogyan tanítsanak, gyakoriatoztassanak.

Áttér egy igen fontos kérdésre: a káder problémára. A jövőben a tudományos utánpótlást és a tansegédszemélyzetet úgy kívánják kiválasztani, hogy a professzor folyamatosan figyelje meg a hall' gatókat, csináljon feljegyzéseket, hogy ha majd hozzája fordulnak, hogy pl. 1952 évben kik voltak a legkiválóbb hallgatók, ne csak a szigorlati könyvből állapítsa meg, hanem neki magának legyenek feljegyzései a kiválókról: szakmai, politikai és társadalmi munkájuk alapján. Kik alkalmasak pl. aspirantúrára, tanársegédi, főorvosi állásra,^ stb. A professzor a leghivatottabb támogatója ebben a Pártnak és a szakszervezetnek. Kéri, hogy már most szervezzék meg ezt a munkát.

Végül felhívja a figyelmet az állami fegyelemről szóló miniszteri rendeletre. Munkahelyükön legjobb tudásunk szerint a legjobban eleget kell tenni kötelezettségünknek. Minden professzor felelős nemcsak az oktatásért, hanem az egész Egyetem munkájáért. A tanácsüléseken minden kérdést megtárgyalnak, oktatást, tudományos munkát, mozgalmi munkát, gazdasági kérdéseket, ezért minden megmozdulásért mindenki felelős, tehát részt kell venni az^Egyetem életében a munka jobbátételére. Kéri a dékáni átiratokban megadott terminusok betartását, ha az nem tartható be, válaszoljanak rá kritikával, azonban ha csak arról van szó, hogy fokozott munkát kíván, el kell azt végezni. Gazdasági vonalon is a terv kérdések betartására hívja fel a figyelmet.

Ki3s:a káderkérdés rendkívül fontos probléma, ő már Írásban megadta az intézetének legkiválóbb hallgatóit, akikből az utánpótlást szeretné kiépíteni. Kéri ebboia dékán segítségét. Már vannak, akik dolgoznak nála 2-3 éve részint ingyen, részint csekély ösztöndíjért, kéri, hogy az utánpótlás kiképzésére ezeket behozhassa intézetébe.