Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1951. november 22., VI. tanácsülés - Kádernevelés kérdése az egyetemen
- 7 az előadás alatti. magatartásukra, vagy a jegyzetelésre vonatkozó tanácsokat adnak, vagy tanulási módszereket, páros tanulás stb. ajánlanak. Tapasztalatuk az, hogy általában fejlődés van ebben a tekintetben, bár a hallgatóság egyelőre nem szivesen jön egyéni konzultációra. - A szemináriumvezetőktől tudják, hogy kik azok a hallgatók, akik lemaradtak, akik segitségre szorultak, vagy kik azok, akiknek részéről ellenséges megnyilvánulás fordult elő. Nem tekintik ezeket ellenségnek, ha az ellenség nézeteinek szócsövévé váltak is, hanem behivják őket én az ellenséges nézet ellen veszik fel a harcot. Nagy segítséget nyújtanak a Párt és DISZ alapszervek és ezekkel nagyon jó a kapcsolatuk. Állandóan informálják őket különböző jelenségekről. - Továbbá jelenti, hogy vizsgatervet készítettek, hogy a munkás- paraszt hallgatók előmenetelét figyelemmel kisérhessék. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a többiekkel nem foglalkoznak. Kiss: Elhangzott a referátum kapcsán, hogy a professzor nemcsak oktató, hanem nevelő is. Ahol nagy létszámú hallgatósággal dolgoznak ott azonban a professzor nem képes ezt a nevelő hatást állandóan úgy kifejteni, mint az oktatást a tantermi előadáson, vagy gyakorlaton keresztül. A professzor nevelő hatásának nagy része a tansegédszemélyzeten keresztül jut a hallgatósághoz. A tansegédszemélyzet, mely körülveszi a professzort, melyet a professzor nevel és irányit, neveli továbbiakban a hallgatóságot. A tansegédszemélyzetnek nem csak az oktatás, hanem a nevelés terén is azt kell képviselnie, amit a professzor kisugároz magából. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a tansegédszemélyzet elsősorban is a professzor intenciójának, akaratának végrehajtója.' Ezen a téren a múlt években zavarok voltak. Ennek egyik o- ka az volt, hogy a tanszemélyzet egy nagy része nem a profesz- szor ajánlatára, nem is tanácsára került be, hanem teljesen ismeretlen faktorok delegálása utján. Ezek azután nem is érezték magukat a professzortól függően és nem volt meg az összeköttetés a professzor és tanszemélyzet között, igy az instrukciók sem kerültek a hallgatósághoz. Ebből származtak azok a lazaságok, amikre a referátum nagyon helyesen rámutatott. Minthogy a tanszemélyzet ezen tagjai mind eltűntek és az^ujabb garnitúra a professzor javaslatára került az intézetbe, az oktatási munka is megjavult. Kéri,^hogy a jövőben minél inkább szóhoz jusson az egyszemélyes xJtxJEtáui felelősség, ami nem gyakorolható az egyszemély autoritása nélkül. A fegyelem örvendetes javulást mutat. Tapasztalata szerint a fegyelem egyik preventivfaktora a vezetői, a professzori tekintély emelése. Ebben is támogatást kér. Tekintélyre az számítson, akin a hallgatóságnak van mit tekintenie, mert ha nincs, annak senki sem ad tekintélyt. Az anatómiai intézettel kapcsolatban meglepetve hallja, hogy decemberben kurzus kezdődik. A valóság az, hogy az anatómiai intézetben állandóan folyik konzultáció. Épp tegnap kérdezte, hogy kötelező-e az azon való részvétel, mert a hallgatók csak kis" számban jönnek el. Az ismétlő szigorlxiókkal egyénileg foglalkoznak és akik ezeket a foglalkozásokat igénybevették, azokat - bár súlyos esetek voltak - jogosan átmentették. Fel- hivja a figyelmet, hogy a nomenklatúrával nagy nehézségeik vannak azoknál a hallgatóknál, akik latint nem tanultak. Ezeket csoportokba osztották és a tansegédszemélyzet foglalkozik velük. Egy segédkönyvet is Írnak nekik abban a reményben, hogy az megjelenik. Nem érti ezért, hogy miért ne volna az anatómián
