A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)
Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről
Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója. Elmondta a József Nádor Műegyetem Bánya- Kohó- és Erdömérnöki Karának 1934. évi megnyitó közgyűlésén. Tekintetes Egyetemi Közgyűlés! A tanévmegnyitó közgyűlésen a lelépő rektor be szokott számolni az előző tanév eseményeivel s átadja tisztét az utódjának. Az én feladatom ezúttal egészen különleges. Mert az az intézmény, melynek ma megnyitó ünnepét üljük, más, mint amelyre beszámolóm vonatkozik. Épenazért rektori tisztségemet sem adhatom át az új vezetőnek. Az elmúlt tanév a M. kir. Bányamérnöki és Erdömérnöki Főiskola utolsó tanéve volt, a most megnyíló új tanév ellenben már a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem zászlóbontásának a jegyében indul meg. Nemcsak intézetünk, hanem a magyar felsőoktatás történetének is fontos mérföldkövéhez érkeztünk tehát el ennek a tanévnek a megnyitásával. Régi, szépmultú intézmények egyesültek egy közös kormányzattal bíró, nagy egyetemi szervezetben, hogy ezentúl egymással szoros kapcsolatban szolgálják a magyar kultúra ügyét. Ennél a jelentős mérföldkőnél, amikor leteszem tisztemet: a bányamérnöki és erdömérnöki főiskola utolsó rektorának tisztét, úgy érzem, tartozom azzal ennek a két évszázados, ősi intézménynek, hogy beszámolómban ne csak a most lefolyt tanév apró eseményeivel foglalkozzam, hanem a régebbi múltba is visszatekintsek s az emlékezésnek is szenteljek nehány percet, amikor az új korszak küszöbét forma szerint is átlépjük. * 1735-ben létesült Selmeczbányán a későbbi főiskola őse: az első hazai bányaiskola. Célja állami bányászati műszaki szakférfiak nevelése volt. Ennek vezető tanárává az udvari kamara Mikovényi Sámuelt, korának kiváló szakemberét nevezte ki, akinek a nevét a hydraulikus géptanban, az út- vízépítéstanban, a magasépítészetben és különösen a térképészetben kifejtett munkássága tette bel- és külföldön ismertté. A régi budai királyi palotát is ö tervezte. A berlini tudományos akadémia tagsági címét is elnyerte. Kívüle még négy bányatíszt vett részt az ifjak oktatásában.
