A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)
Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről
4 Amint ebből megállapíthatjuk, a szóbanforgó bányatiszt- képző iskola mindenesetre jó intézet kellett hogy legyen, mely az akkori idők színvonalán álló szakképzést nyújtott azoknak, akik az állami bányászat szolgálatába kivántak lépni. Tagadhatatlan azonban, hogy a gyakorlati oktatásra abban az időben még nagyobb súlyt helyeztek mint az elméletire. A magasabb színvonalú elméleti szakképzés 1763-ban kezdődött, amikoris a bányaiskolán az ásványtani, vegytani és kohászati tanszéket szervezték. Ezt követte 1765-ben a mathe- matikai és 1770-ben a bányaműveléstani tanszék szervezése. Ugyanebben az évben kapta az intézet az akadémia címet. Ezen a ponton meg kell állnunk egy pillanatra. Mert vannak, akik a színvonal tekintetében más mértékkel mérik az akadémiai multat, mint a főiskolait. Mi a mi intézményünk főiskolai jellegét lényegileg 1763-tól, de alakilag is legalábbis 1770-től számítjuk. Bár a főiskola címet az intézet valóban csak 1904-ben kapta meg, ez a címbeli eltérés a főiskolai jelleget felfogásunk szerint érdemileg nem érintheti. A főiskola elnevezést nálunk annakidején nem ismerték s az akadémia cím feltétlenül teljes kifejezője volt annak a tudományos színvonalnak, melyet a mai értelemben vett főiskolának tulaj donítunk. Hogy a Bányászati Akadémia már a XVIII. század végén s a XIX. század elején milyen színvonalon állhatott, azt leginkább tanárainak tudományos munkásságából ítélhetjük meg. Az első tanárok közt látjuk Jacquin Miklóst, a híres vegyészt és botanikust, a bécsi egyetem későbbi tanárát, kit kiváló szolgálatai elismeréséül a bárói ranggal tüntettek ki. Nevét a tudományos körökben ma is ismerik. Poda Miklós korának híres mathematikusa volt. Mielőtt Selmeczre került, a gráci múzeumot igazgatta. Scopoli Antal, később a páviai egyetem tanára, korának legjelesebb természettudósai közé tartozott. Delius Traugott Kristóf, a bányaműveléstan tanára, a monarchia legfőbb bányászati szaktekintélye, szintén méltó társa volt az intézet első tudós tanárainak, kinek bányaműveléstanát, mint alapvető művet, a párisi tudományos akadámia támogatásával francia nyelvre is lefordították. Neves tanára volt még az akadémiának a XVIII. század végéig a prágai egyetemi katedráról Selmecre került Peithner Tádé, a bányaműveléstan tanára, Rupprecht Antal, a híres vegyész, Haidinger Károly, a csillagász és természettudós, ki geológiai munkáival a pétervári tudományos akadémia pályadíját nyerte el, továbbá Patzier Mihály, a vegyész és metallurgus. A XIX. század első felében kitűnt Schittko József, a világlátott szakíró és geniális bányagépész, W ehr le Lajos, a vegyész, ki előzőleg a bécsi egyetem nyílv. rk. tanára volt, Doppler Kristóf, a híres mathematikus, csillagász és fizikus, kinek nevét