A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése

26

csőn is, ahol Szoboszlay volt az üzemvezető főmérnök. A me. csekszabolcsí medencerészben mélyítették ugyanis az egész pécs- vidéki liaszszénmedence legmélyebb aknáját: a Szent István, aknát. Négyszáz méter mélységre hatoltak le a föld felszíne alá nagy, körszelvényű, modern aknával, hogy mélyebbről és központosán termelhessék ki a melegséget és világosságot adó kőszenet. A mecsekszabolcsi Szent István-akna mélyítési munkálatai körül és az azzal kapcsolatos szánfeltárási műveletekben nagy szerepe volt Szoboszlaynak is. Ezek a munkálatok a mérnöki felkészültség, az alapos tudás és a vezetésre való rátermettség fényes tanúbizonyítékai voltak.

Az ilyen nagyszabású munkák során lángol fel az isteni szikra, amely az embert az alkotás vágyában a Teremtő közelébe emeli. De a szikra nemcsak világít, hanem éget is. Az akna mélyében, a szénbánya sötét, nyirkos levegőjében fészke- lődhettek meg Szoboszlayban a betegség csírái és ő úgy érezte, hogy jobb lesz bányafőmérnöki állásáról lemondani és máshol keresni elhelyezkedést.

Mecsekszabolcson bővült aknamélyítő szakismeretei alapján 1924-ben a Krasny—Frölich—Klüpfel-féle különleges aknamélyítő vállalatnál kezdte meg tevékenységét, mint műszaki igazgató. E minőségében az egercsehi, zagyvapálfalvai, dorogi, tokodi, pécsvidéki és a nagymányoki aknák mélyítésénél fejtett ki kiváló szaktevékenységet. Nagy érdemeket szerzett a fűzfői telep építésénél is, amelyet az illetékes körök teljes mértékben elismertek.

E munkássága közben szerzett tapasztalatai alapján adta közre a Bányászati és Kohászati Lapok 1926. évi kötetében „Beton- és vasbeton a bányászati mélyépítésben“ című értekezését.

A betegség csirái azonban mindjobban elhatalmasodtak benne, azonfelül, mint gondos családfőt a kezdődő gazdasági pangás is aggaszthatta és így harmadízben is pályát változtatott.

12 évi sokoldalú üzemi gyakorlata, a petrozsényi, a mecsekszabolcsi szénbányákban szerzett bányamíveléstaní szakismeretei, szakközleményei, a bányászati mélyépítésről közölt becses értekezése alapján 1926. szeptember hó 5.-én őt nevezte ki a pénzügyi kormány főiskolánkon a kányamív elést an rendkívüli tanárává.