A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
Baracskai Szoboszlay Kornél Minden földi lény élete véges. A paránytól kezdve a teremtés koronájáig: az emberig. Éppen ezért valójában az a tragikus, amikor az életpálya — fölfelé ívelése közben — idő előtt ér véget. Ilyen, valóban tragikus sors jutott osztályrészül Szoboszlay Kornél tanártársunknak, akit július hó 1-én, életkorának 40., boldog házasságának a 15. és főiskolai tanárkodásának a 6. évében ragadott el a kegyetlen halál. A szerető hitves, az árván maradt három kis gyermek, a rokonok felzokogó fájdalma, a tanártársak, a tanítványok, a magyar bányamérnöki kar, a jó barátok, a tisztelő ismerősök hosszú sora mind belső megdöbbenéssel és külső megilletődés- sel kísérte július hó 2.-án az Elhúnyt földi maradványait örök nyugvóhelyére: a soproni Szent Mihályról nevezett r. kath. temetőbe. Július hó 4.-én pedig a Megboldogult lelki üdvéért bemutattatott az Egek Urának az engesztelő szentmiseáldozat. Szoboszlay Kornél meggyötrőit teste pihenőre tért a hazai földbe, amelyért olyan vitézül küzdött a csatamezökön és amelynek a hasznosítható ásványkincseit olyan sokoldalú szakértelemmel bányászta ki, a lelke felemelkedett a megdicsőülés égi pályáján, emlékét, amelyet mindig kegyelettel őrizünk, rögzítsük meg élete folyásának a rövid ismertetésével is. Szoboszlay Kornél a vadregényes Mecsek alján: Szászváron született 1892. január hó 23.-án. Már felserdülő korban megragadta fantáziáját az ott folyó szénbányászat rejtelmessége és érdekessége. Az érettségi után e vonzalom hatása alatt a bányász pályára lépett. 1910.-ben Selmecbányára ment és négy év alatt szép sikerrel végezte el a főiskola bányamérnöki szakosztályát. Főiskolai tanulmányai folyamán példás szorgalmával, tudásszomjával tűnt ki. A gyakorlatokon, a vizsgákon megnyilvánult