A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
10 gel, de fáradhatatlan szorgalommal látott el, Hóiba Miklós m. kir. s. erdőmérnök vette át. Főiskolánk ifjúságának magaviseletéről és ifj. köri munkájáról a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem. Rektorsá- gom két tanévében a hallgatóság magaviseleté ellen a legcsekélyebb kifogás sem merült fel, úgyhogy az minden tekintetben példásnak mondható. Érdeme ifjúságunknak, hogy ugyanebben az időszakban alkotóképességéről is értékes tanúságot tett, amikor ,,A mi nótáink“ címmel szép kis kötetben kiadta a selrtíeci diáknótákat, megalkotta az Ifjúsági Kör“ barátainak szövetségét és a főiskola parkjában művészi emlékoszlopot állított a nyugatmagyarországi felkelésben elesett főiskolások hősi emlékezetének. „Emlékezés“ címmel külön munka is jelent meg az ifjúsági kör kiadásában, a felkelés tizedik évfordulójára. — Olyan tények ezek, amelyek kétségtelen bizonyítékai ifjúságunk alkotásvágyának és munkakészségének. Ezek az eredmények — szerény nézetem szerint — élénken rávilágítanak arra a rendkívül előnyös befolyásra, amelyeket a rektorságom elején létesült szép és barátságos ifjúsági köri otthon, valamint az öt év óta fennálló Szt. Imre-Kollégium családias szelleme gyakorol ifjúságunkra. Természetes, hogy nagy elismerés illeti meg az ifjúsági kör elnökeit is, akiknek az irányítása mellett ez az ifjúsági élet kifejlődhetett. A mi hallgatóságunk alkotásvágya és munkakészsége azért figyelemre méltó, mert nálunk — mint a műszaki főiskolákon általában —- az igen nagy heti óraszámok következtében a fő. iskolánkívüli munkára vajmi kevés idő marad. Ezt a túlterhelést panaszolják a külföldi műegyetemek tanárai, ezt panaszolta múltévi megnyitójában a budapesti műegyetem rektora is. Minthogy hallgatóimnak sorsát akkor is figyelemmel szoktam kísérni, ha már — diplomával a kezükben — a gyakorlati életben elhelyezkedtek, saját megfigyeléseimből is azt a tényt állapítottam meg, hogy azok váltak be az életben legjobban, akik az I. szigorlat után az önképzésnek is módját tudták ejteni. Az elmondottak után nem lehet vitás, hogy a képesség és a munkakészség a mai kor ifjúságában éppen úgy megvan, amint megvolt más korszakok ifjúságában is. Ebből pedig kétségtelenül az következik, hogy az új nemzedéket ma éppen úgy nem szabad félretolni az érvényesülés útjából, amint más korszakok