A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
29 irányt mutatott a hőelmélet fejlődésének. Herrmann Emil is az emberiség ama jótevői közé tartozik, akiknek szelleme a telített és túlhevített vízgőz bonyolult kérdéseire reáboruló sötét bizonytalanságba világosságot gyújtott és a gőzgép fejlődését gátló ködöt eloszlatta. Az ő helye ott van a klasszikus termodinamika leghivatottabb művelői között: ott, ahol Reg- nault, Clausius, Carnot, Zeuner és Grashof nevét emlegetik. De épen ilyen kimagasló eredményeket mutatott fel a mechanika és a szilárdságtan terén is, hol Bach, Föppl és Tét- majer előkelő társaságába került. Messze vezetne, ha mélyen szántó tanulmányait, amelyekben a legnehezebb szilárdsági problémákat a legszellemesebb könnyedséggel oldja meg, cím szerint óhajtanám felsorolni*), de nem szabad elhaladnunk megemlékezés nélkül idevágó munkáinak koronája: A Technikai mechanika és a Szilárdságtan című örökbecsű kötetei mellett, melyek az akkor meginduló magyar technikai irodalom páratlan kincsei voltak, de még ma is becses kútforrásai a szilárdságtan mélyebb régióiba merülő mérnöknek. Legtalálóbban Tetmajer zürichi professzor jellemzi Herrmann Emil munkásságát, amikor azt írja róla, hogy „tehetségének szárnyai azokat a területeket érik el, melyekbe az isteni kegy csak kiváltságos szellemeket enged be.“ Ki kell még emelnünk, hogy Herrmann Emilnek a magyar műszaki nyelv megteremtése körül is érdemei vannak. A gépészet, mechanika, szilárdságtan és hőtan számos szakkifejezése hiányzott még az akkori magyar nyelvből, és ő bámulatos etimológiai érzékkel találta meg a helyes kifejezéseket, amelyek közül nem egyet teljesen felszívott a magyar nyelvkincs, és amelyeket általánosan használunk anélkül, hogy azok származásáról tudomásunk volna. Mélyen tisztelt ünneplő Közönség ! Ez volt Herrmann Emil a tudós. És ehhez méltóképen illeszkedik az ő felejthetetlen professzori működése. A magyar bányászat és vasipar a kiegyezés utáni általános magyar gazdasági fejlődésben hatalmas lépésekkel halad a korszerűsítés felé. Hogy lépést tudjunk tartani a nagy ipari államokkal, mindenfelé modern gépek beépítésével növelik a teljesítményeket, és ezzel versenyképessé teszik a magyar *) Jegyzet. Lásd A soproni bányám, és erdőm, főisk. bányász, és kohász, oszt. köziem. 1929. évf. 7—9. lap.
