A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
22 vizsgálata, terveinek konzultálása itt nálunk megy végbe. Ez nemcsak tisztán a gyakorlati élettel való kapcsolat elvi szempontiából fontos, hanem azért is, mert az ilyen vizsgálódások és megbeszélések számos tudományos kutatásra alkalmas problémát is felvetnek, amelyek azután a tudományos irodalomban kerülnek napvilágra. A még csak egy év óta működő és jelenleg még korántsem teljes felszerelésű vaskohászati, anyag- vizsgáló, érc- és szénelőkészitő intézet is belekapcsolódott már a gyakorlatnak és a tudománynak ebbe az eleven életébe. Annál fájdalmasabb, hogy olyan jelenségekre is rá kell mutatnom, amelyek igazán nem alkalmasak arra, hogy a kitartást és a munkakedvet fokozzák. A főiskola költségvetését mind szükebbre szabja a takarékosság úgy, hogy ezidén a tanszékek legelemibb folyószükségleteire is csak szűkösen telik. Még súlyosabb a helyzet a tanári kar státusának kérdésében. Amig ugyanis az ország valamennyi tanszemélyzetének olyan státusa van, amelyben minden tanár automatikusan lép elő, a mi tanári státusunk olyan szervezetű, amelyben a tanár csak állásüresedés esetén juthat előbbre. Hogy ez a státusrendszer a fiatal, egyéniségének és munkájának értékét érző tanárban nem kelthet megnyugtató érzéseket, az kétségtelen és könnyen érthető. Tanári statusunkban az automatikus előlépés biztosítása sürgősen és múlhatatlanul szükséges tehát s éppen ezért meg fogunk keresni minden tényezőt, hogy rámutassunk az automatikus előlépésnek közérdekű szükségességére. Sajnálatos, hogy a szolgálati idő általános meghosszabbításának a közvéleménybe éppen most beledobott jelszava még ezek között a lehetetlen státusviszonyok között találja főiskolánk tanári karát. Nem akarok ezen a téren részletekbe bocsátkozni, de reményiem, hogy az ország közvéleménye rá fog jönni arra, hogy Csonkamagyarországon a szolgálati idő általános meghosszabbításának eszméje alapjában helytelen és téves ! Népsűrűségünk ugyanis ma a csonka országban jóval nagyobb, mint volt Nagymagyarország idejében. Minthogy pedig az állások száma a csonka ország területén nem növekedett, hanem csökkent, kétségtelen, hogy egy-egy emberre legfeljebb az eddiginél rövidebb, de semmiesetre sem hosszabb szolgálati idő juthat. Nem lehet helyes ezen a téren semmi olyan megoldás, amelyik a fiatalabbak előlépését további évekre lehetetlenné tenné és amelyik a mi főiskolánkról
